peter toong beküldött történetei

- Na, akkor munkára emberek - harsant mögöttünk a nagyfőnök hangja. - Ennyi pihenés legyen elég nektek - vakkantotta, aztán behúzott a hűvös sátrába...

- Akkor a következő állomás az üst kereskedés lesz. Ott megvesszük az üstöt, a kémcsöveket, a mérleget és... - anyám egy szuszra mondta el, és elfogyott a levegője. - És hogy visszük haza? - nézett rám huncut mosollyal.
- Tértágító varázslatot alkalmazunk a hátizsákomon, amitől kívülről normális marad, belül viszont hatalmas hely lesz...

Valahol a reggeli elején járhattunk, amikor kopogást hallottunk az egyik ablak felől. Egy szúrós tekintetű gyöngybagoly kopogtatta az ablakot. Apám beeresztette az állatot. Az nem sokat tétovázott berepült a konyhába, és elém nyújtotta az egyik lábát. Remegő kezekkel szedtem le a zsinegről a levelet. Mielőtt bármit is szólhattam volna, a bagoly fontoskodva megrázta a tollait, majd kirepült az ablakon...

- Ezt nem teheted – sírt Tina. – Engem is megalázol ezzel.
- Nem érdekel. Kibírod. Engem tizenhét évig aláztak meg folyamatosan.
- Mert szánalmas vagy. Most látom, hogy tényleg szánalmas vagy. Legalább azt mond meg, hogy mennyiért alázol meg.
- Ötszáz dollár.
- Ennyit értem neked? Ennyi t ért neked az a két vagy több hónap?
- Nem érdekelsz...

- Cső. Mond – rázott vele kezet Steve.
- Csak szólni akartam, hogy délután a BMX-esekkel leugrunk a parkolóba piálni. Jössz?
- Nem tudom. Lehet, hogy anyám nem enged el. – húzta el a száját Steve miközben a folyosó vége felé tekintgetett. Victor követte a tekintetét és elvigyorodott. Az aulába az alattuk lévő korosztály fodrász szakos lányai léptek be. Köztük a beszélgetés középpontjába Tina állt. Őt nézte Steve áhítattal. Vic ezt látta meg, és ezért vigyorgott. Tudta, hogy...