Nagy Kornél beküldött történetei

Gyakran szembesülök azzal a szomorú ténnyel, miszerint többen gyűlölik a 90 cm hosszú madarat, mint ahányan ismerik. A horrorfilmekbe illő történetekről híres rémség messze nem szolgál rá a rosszhírére. A horgászok gyakran orrolnak rá, mivel nem vegetáriánus. Ez bizony igaz, jelentős halmennyiség csúszik le a torkán, de bevallom nem értem a pecásokat...

A városi parkokban sétálva nem nehéz megfigyelni, miként a pöttömke, látszólag árván és tétlenül türelmetlenkedik a bokrok közelében, míg végre megérkezik az egyik szülő csőrében egy csokor finomsággal és nyújtja át gyengéd mozdulattal a folyton éhes fiókáknak. Képzelje el, Kedves Olvasó, a tudósok tettek egy kísérletet. Mesterségesen teletömték egy fiatal madárka hasát. Amikor a szülők megérkeztek és porontyuk nem tátogott élelmet követelve, kilökték a fészekből...

A kanyargó jéggé dermesztett út viszont hívott minket az előttünk álló területek meghódítására. Így hát újra kopogtatni kezdtük bakancsainkat és haladtunk a hideg világban. Balra a Duna mellékágaiban hófehér nagykócsagok türelmesen ácsorogtak az 1-2 fokos vízben. Szárcsák nagyobb csapata úszott el előlünk. Távolban tőkés récékből álló csoport közé kis bukók keveredtek és így tették változatossá, izgalmassá a tájat...

A bevezető út végére csalogat, hívogat a környék egyik leghangulatosabb madárvártája. A faépítménybe felfáradva szemünk elé tárul a Macskasziget. Szemeinket üdítő érzés az előttünk hullámzó nádtengerren legeltetni. Mocsaras, lápos területen viszont tollas barátaink is paradicsomi körülményeket találnak...

Üdvözlöm, Kedves Olvasó! Örülök, hogy az olvasás eszközével újra áthidalhatjuk a közöttünk húzódó távolságot. Köszönöm, hogy megtisztel figyelmével, így hát induljunk is el egy kirándulásra. Dőljön hátra kényelmesen a székében és képzelje el, hogy minket egy nagy légballon vár ránk. Beszállunk a kosárba, eloldjuk a köteleket és óvatosan felemelkedünk...

Imádom élő egyenes adásban átélni a sötétség és a világosság örökös csatáját. A küzdelem kezdetéről azonban sokszor lemaradok. Pedig magához bilincselő érzés látni miként a Nap sugarai felveszik a kesztyűt a feketeséggel. Az életet adó csillagunk kezdetben csupán előőrsöket bocsát a mindent letakaró éj ellen. Az olykor még erőtlen fénynyalábok bátortalanul boncolgatják az uralkodó erőt, de a Nap egyre népesebb csapatokat mozgósít...

Üdvözlöm Kedves Olvasó. Talán Ön is elfáradt egy kicsit a hétköznapok sivár mezsgyéjén és a városi sivatagból egy élmény dús világba vágyik velem együtt. Örülök, hogy újra olvasásnyi távolságba kerülhetünk és közösen szállhatunk fel a szabadság, harmónia, gyönyörűség és csodálkozás világába kalauzoló képzeletbeli madárra, ami elrepít minket a boldogság pihentető szigetére. Induljunk hát útnak, mert várnak már ránk tollas barátaink, hogy ismét elkápráztassanak bennünket megannyi élménnyel......