MDM beküldött történetei

A féket teljes erőmmel nyomtam a ”padlóig” a kocsi kerekei csikorogva próbáltak megállni, de a jégen ez csak kipörgést eredményezett. A férfi félreugrott, de balszerencséjére pont az autó elé. Mikor a kocsi megállt gyorsan kiszálltam és oda siettem a férfihez. A férfin bőrkabát volt. Gyorsan kivettem a zsebéből a telefonját és tárcsáztam a mentőket...

Akkoriban a lényeg az volt, hogy ha nincs más, hát legalább 1 emberrel sokat beszélgessek. Ma, pedig már a sok emberrel keveset elven beszélgetünk. A mai embereknek egy közvélemény kutatás alapján az időből van a legkevesebb ez annak köszönhető, hogy mindenkinek megpróbálják tovább adni a mondanivalójukat, még ha tömören is adják elő magukat, még akkor is ez tovább tart, mint ha csak 1 embernek adnánk át bőven az üzenetünket...

Volt köztük egy éces gyerek is. Elkezdtek közelíteni Bobhoz, aki nem is gondolta mekkora bajba jutott. Megpróbáltak Bobnak beadni egy éces vérrel teli injekciót és ebben a helyzetben mentette őt meg George. Oda szalad, amikor meglátta mit akarnak csinálni Bobbal és ellökte a részeg embereket Bobtól, aminek következtében a tű beleszaladt George karjába, és innentől már nem volt mit tenni...

A kedvenc képem eltűnt a falról. A képen egy kisfiú volt, aki egy égő ház előtt állt, ami ontotta magából a lángokat. A szüleim tudták, hogy ez a kedvenc képem mégis most leszedték. Amikor elértem az ajtójukat azt vettem észre, hogy dühös vagyok a szüleimre...