lucius beküldött történetei

- Tudja édesanyám Mariskáéknál ott lesz még néhány lány, meg az öreg Saski néne. Ővele fogjuk megjósoltatni, hogy ki lesz a jövendőbelink. Beszélgetünk, kicsit nevetgélünk is -
A lány nagyon szépen kérte az édesanyját, ezért Margit elengedte. Tudta, Juli egy-két éven belül eladósorba kerül, meg aztán jobb, ha vidámságban búcsúztathatja el ezt az évet...

Bármily nevetségesnek tűnt azonban előtte ez a kérdés, mégis elmélázott rajta. Persze, az ünnepségek alkalmával köszönetteleljes karok nyúltak feléje és hisztériába csapó éljenzés fogadta. De mindez csak külsőség volt. A virágeső, a feldíszített épültek és a tömeg is csupán a díszlet része volt, nem több. Csak egy bolond hihette azt, hogyha itt éltették, akkor otthon is hálával gondoltak rá, amikor az asztalukról hiányzott a betevő kenyér...

A cifra leány csak kis idő múlva veszi észre a legénykét. Eleinte bosszantja a jelenléte, idegesen kapja ide-oda a fejét Laci érdeklődő pillantása elől. Egyszer mégis találkozik a két szempár. Végigméri a kis embert. A nő arca hirtelen már szenvedő, szemei könyörögve majd könnyben ázva merednek Lacira. Laci nem érti. Miért kell valakinek sírni, mert drága ruhát hordhat? Tovább sétál...

- Más világ volt a tiéd nagyikám. – ellenkezett szelíden Eszter.
- Legalább ma már mindenki eldöntheti, hogy a jövőben kihez fogja kötni az életét. Ez némi keresgéléssel jár, de ilyenkor az emberek megismerik egymást, így könnyebben eldönthetik: hogyan tovább. – folytatta meggyőződéssel.
- Egyébként úgy tudom, a te idődben gyakran a lányokat már korán összeboronálták a szülők egy olyan férfivel, akihez azelőtt nem sok köze volt. – állapította meg.
- Meglehet, azonban...

Elérték a Dunakanyart. A Salamon-torony, a történelmi múlt sejtelmes és sokat látott őrtornyaként magasodott eléjük miközben a „Hunyadi” a part közeli kikötést kezdte meg. Kiszállás után vezetővel vágtak neki az út meredekebbik részének. Némely kislány kényeskedett: Képtelenség egy ilyen hegymászás! A buzgó fiatalemberek persze nem győztek jobbnál jobb indokokkal alátámasztani ezt a megállapítást, csakhogy a kegyeik közé férkőzzenek...

A beállás végeztével a fényképész kedélyesen jegyezte meg, hogy szinte biztosra vehető a jó felvétel. Bizonyára a kisasszony szülei is meg lesznek elégedve az elkészült fényképet nézegetve. Végezetül melegen megszorította a kezét és a maga kedves egyszerűségével így szólt:
- Gratulálok, Isten éltesse a szépreményű kisasszonyt a születésnapja alkalmából! Kérje csak a Jóistent, hogy adjon erőt, mert mostantól kezdődően a felnőttek komoly világába lépett...