L.Sayara beküldött történetei

Elizabeth hangtalanul lépkedett fel a fedélzetre. A Nap már fenn volt az égen, és élesen világított a szemébe. A fedélzeten, lehettek vagy tizenöten, húszan…
Ijedten torpant meg, mikor minden szem felé fordult. Arca vörösre váltott, és legszívesebben visszament volna a kabinba, ahol senki sem láthatja… de nem fordulhat vissza…

A Kapitány belökött egy súlyos faajtót, és belépett, maga után húzva Elizabethet. Az ajtót kulcsra zárta, a kulcsot pedig zsebre tette, és leült egy székre, ami egy nagyobb faasztal mellett állt. Az asztalon térképek, papírok, rengeteg körző, nagyító, és egyéb kellék hevert.
A férfi hátradőlt a széken, karjait összefonta a mellkasán, lábait pedig felrakta az asztalra, és onnan nézte a lányt, aki hátát, az ajtónak vetette...

Szinte teljességgel megfagyott az ereiben a vér, ahogy a katonák elözönlötték a szűk utakat, de nem vették észre őket. Bár igaz, hogy fogva tartója úgy simult hozzá a falhoz, mintha eggyé akarna válni vele.
Megmoccanni sem mert, mert tudta, hogy akár az életébe is kerülhet. Az őrség, futva elindult a még sötétebb sikátorok felé. Hangjuk egyre csak halkult, végül már csak saját szuszogását, a tenger morajlását hallotta… és az idegen forró lélegzetét a nyakán...