Kincselkedő beküldött történetei

Éppen elégszer hallotta már tőle, hogy az interneten csak a komolytalan emberek és a szélhámosok ismerkednek, inkább a valóságban keressen magának valakit.
De hát hol is? Talán az utcán szólítsa le az első szembe jövő férfit, akit szimpatikusnak talál? Ehhez ő nem elég bátor és nem is elég belevaló.

Mi kell ahhoz, hogy egy férfit kedveljenek a nők?
Bármily meglepő is, igazából nem túl sok…
Először is, ami a megjelenését illeti: ha csak egy kicsivel is szebb, mint maga az ördög, akkor már elmondhatjuk róla, hogy van valami sármja, de ha mindezeken túl még megnyerők, kellemesek a vonásai, esetleg hasonlít is valamelyik sztárra, nosza, akkor már kifejezetten jóképűnek tartjuk.
De, ez még önmagában ugyancsak kevés a sikerhez!

Egy tágas, pazarul felszerelt konyhában tüsténkedem tizedmagammal. Korombeli nők, férfiak, de van pár fiatalabb is.
Még nehezen találom fel magam a többiek között, hiszen ebbe a szituba véletlenül pottyantam. Igazából helyettem itt most a kolléganőmnek kellene valakit megfőznie magának, mert ez amolyan ismerkedős-főzőcskés randi, amelyre az interneten bukkant rá.

Gépiesen vánszorgott a megszokott úton... Egy nehéz, fárasztó nap állt mögötte: befizetendő számlák, elvégezendő házimunka, javítandó dolgozatok vártak még rá odahaza. Már a gondolat is lehangolta, akár csak a borús, májusi időjárás, amely képtelen volt eldönteni, hogy a napsütésnek vagy az esőnek adja meg magát…