Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
jólélek: A másik korábbi, november végi...
2026-02-04 00:06
sentinel: A szerkesztő(k) nagy ívben tes...
2026-02-02 21:32
jólélek: December közepén irtam. A mási...
2026-02-02 20:09
Materdoloroza: Fel lett az is töltve, de nem...
2026-01-31 11:58
Bobby.mercury: Hol a 7. Rész?
2026-01-30 08:26
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Getti adatai

Neve:
Getti
E-mail címe:
Nem publikus
Getti összes beküldött történetének megtekintése »
Getti
Írásai 15 22
1919
Valamikor réges régen, nem is hinnétek milyen régen, volt egyszer egy nagyon ostoba és hiszékeny vándor. Miért volt ostoba? - kérdezitek. Mert mindenki bolonddá tette, akivel csak találkozott az útja során. Szomorú történeteket meséltek neki, és a fiatal vándor pedig beleesett minden egyes mesének a csapdájába...
2380
Ez volt a legrosszabb hír, amit csak hallhattunk. Belevesztünk a dzsungelbe. Senki nem volt a közelben, aki segíthetett volna. Teljesen magunkra voltunk utalva...
2129
Ledöbbentem és gyorsan a vezetőfülkébe siettem. Még valahol mélyen reménykedtem, de aztán szembesültem az igazsággal. Nem volt ott senki. Közben hallottam, hogy a többiek is felriadtak.
- Mi volt ez?- kérdezte valaki. Az ajtó még mindig nyitva volt, gyorsan odamentem és becsuktam. A szél közben majdnem kivitt, de megkapaszkodtam egy kallantyúban, és ép bőrrel megúsztam. Mindenki rám nézett és egyszerre kérdezték:
- Mi történt?
- A pilótáink kiugrottak…
1567
Valaha voltak szavak.
Ökör és sólyom. Eke.
Volt világosság.
Sziklaszobákban éltünk,
Vadon, mint a görbe szarv...
1567
Tragikus nyúl, festmény.
Füle zöld kukoricacsuhé,
Fekete homloka égre mutat,
Festmény falamon, magányos

Mert a nyulak magányosak
És nem azok. Kövér, piros...
1459
S csak rémes árnyak bálja, mellyel
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek ...
1538
Ne sírj értem, ha már nem leszek,
Hisz a túlvilágon is barátaim közt leszek.
Minden kis jószág, kit eddig gondoztam,
Eljön hozzám, ha üt az óra...