bogumil adatai

Örök bentlakóként nyugdíjba vonulása után, éjszakai portássá avanzsált, s bár a szállólakó szesztestvérekkel éjjelenként mélyen a pohár fenekére néztek, hagyta őket az igazgatóság. Hanem amikor megtörtént a rendszerváltás, a vállalat csődbe ment, eladták a munkásszállót, s útilaput kötöttek a talpa alá. Így került négy éve a deszkabódéba. Az összehordott kacatok, kidobott lim-lomok és egy lekölykezett, kivert komondor képezi két kölykével egyedüli társaságát...

Tudod, az úgy volt, hogy a rendszerváltás után Kft lett az üzem. Már nem nézték el a kimaradásaimat, mint régen. Kirúgtak! Aztán otthon is kitelt a becsületem. A Lenke elvált tőlem, és a lakásból is mennem kellett. Négy éve kukázom, üres üvegeket váltok vissza. Ebből élek! Az otthonom ez az odú. Ruhatáram az egyik reklámszatyor, a másik meg a spájzom. Fifi, ez a félszemű korcs a barátom.
Sajnálom barátom, de hát hogy jutottál ide?
Jó kérdés! Én is ezt kérdeztem magamtól,...

Ez a reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Unalmasan és szürkén. Felébredve felhajtott egy bögre kerítésszaggatót, kidörgölte szemeiből az álmot, megmosakodott, majd a Népszabadsággal a kezében kivonult a retyire. Miközben elvégezte kis, és nagy dolgát, kiolvasta még utoljára az utolsó oldalig az újságot. Aztán bevonult a házba. Az első lapot ráterítette a hokedlira abrosznak. Miközben falatozott kiolvasta az utolsó vezércikket...

Látod, kiskutyám, mivé lesz az ember? Mit látsz abban a tükörben, egy vén, ráncos boszorkányt? a kutya panaszosan közbevakkantott, de az öregasszony leintette. Ne, ne kiskutyám! Ne tiltakozz: ez van. Ezzé lettem: öreg múmiává... Jegyezd meg: az ember nem öregszik meg soha, ha lélekben fiatal marad. A test, az bizony öreggé válik, s ha a lélek megrokkan, és jaj, akkor: meghal a szív is...

Miska, mindenki fuvarosa a latyakos őszidőben szorgalmasan fuvarozta a portákra a Tűzépről a szenet, tűzifát. Történt egyszer, hogy a tüzelő házhoz szállításakor a nagy sárban elakadt a kocsi az Alvégi úton. Hiába biztatta a hatalmas muraközi lovakat.– hé, Sári, Manci! Ne, te ne! Hé’! –ordított kiveresedett arccal, s leugorva a bakról maga is beállva a lovak mellé próbálta kizökkenteni a kocsit a kátyúból...

– Főherceg úr, alázatosan esedezem, tegyen le a katonai biztosítás nélküli nyílt utcai felvonulásról. Merénylők golyónak eshet áldozatul! A rendőrség nem tudja a tömeget kiszűrni! Végveszélybe sodorhatja magát.– a trónörökös gőgösen veregette meg a polgármester vállát.
– Hát, bizony ez a különbség közöttünk, ízig, vérig katonaemberek és gyáva polgári nyuszik között. Ti, rögtön megijedtek a szellőtől is, én pedig a viharral is dacolva szembeszállok az istennyilaival is...

A Nagy beavatás napja elérkezvén egész napos ünnepséget szervezett a Ceremónia Mester. Fanfárok hangja nyitotta meg a négyszögletű térre bevonulók sorát. A kétoldalt láthatatlanul elhelyezkedő vak zenészekből álló Tűzoltó Zenekar rázendített az Aida bevonulási indulójára. 666 fehér lepelbe burkolt szűz vonult elől, majd a sort szintén 666 szűz fiatal fiú zárta...

Végül is a huszonegyedik század kalandozó magyarjai addig, addig kerestek-kutattak, amíg rátaláltak a tejjel-mézzel folyó Kánaánt jelentő Nakonszipánba. Nakonszipán, az elvágyódás, a béke, nyugalom, boldogság szigete, ahová csak az istenek kedveltjei kerülhetnek. Jelenleg az Ufók igazgatása alatt áll, és szigorú bevándorlási törvények vannak érvényben. Csak a kimondottan jó kvalitású, az ország fejlődését, a kultúra, tudomány, művészetek és a jólét kiteljesedését szolgáló egyéneket engednek...

– Eljáróban is szeretném hálámat kifejezni önök által a város lakosságának, hogy anyámat élni hagyták, felkarolták, biztos álláshoz juttatták, hogy túlélje ezt a negyvenévnyi apokalipszist. Melegséggel tölti el a szívemet, hogy a város hetedik kerülete független jelöltként indította a polgármester választáson. Uraim, tálcán nyújtom át önöknek a jövendőt...

– Mint tudjuk abban az átkozott ötvenes években az volt a szokás Sztálinvárosban hogy, ha a részeg városépítők széjjelverték egy kocsma berendezését, akkor egy teherautóval felmentek Pestre a NEB-hez és azok kiutaltak egy új, jó állapotban lévő berendezést. Így utaltak ki cukrászdákat, kisvendéglőket és kiskocsmákat, köztük a miénket is. Az volt valaha a híres Fehér Ökör kocsma. Szóval ők is megkapták a papírt, megjelentek nálam felpakoltak a berendezéssel, gyerekekkel együtt és deportáltak...