bogumil beküldött történetei

Belépve a több száz négyzet-méternyi főtérre, szembetaláltuk magunkat a főtemplommal. Lábaim földbe gyökereztek: ugyanaz az építmény, amit időutazásomkor láttam. Ugyanaz a szürke csonka gúlaszerű rengeteg lépcsős piramis, s fölül a végeláthatatlan magasságban egy pilonokra épülő trónszerű fülke, fekete meteoritből kiképezve. A trónfülke homlokzatán egy kiterjesztett szárnyú kőbe faragott madár: a Ketczál madár. A fülke belsejét hátulról vasajtó zárta le. A vasajtón arany kereszt világított....

Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy a készletemben lévő három használt pólót is átnyújtottam neki, barátságom jeléül. Na, ettől teljesen meghatódott, s előcibálta a gyerek anyját, egy tizenéves, nagy szemű, kócos lánykát, mint kiderült legifjabb feleségét, s a homályban lévő hálófülkére mutogatva jelezte, hogy erre az éjszakára enyém az asszony...
Na mármost, ilyen körülmények között ellenkezésnek helye nincs, s az illemszabályok sem engedik meg a gazda barátságának visszautasítását....

– Egyre jobban éreztem,hogy ágyékomat feszíti a vágy. Ösztönösen megjelenítettem és magam mellé hoztam Tinát. Mikor mellettem hevert, önkívületemben letepertem a lányt. Majd kínzó kéjvágyamnak engedve, a varázsló tilalma ellenére letéptem magamról ágyékkötőmet, s vadul meredő bíborlándzsámmal már-már rohamra indultam, amikor hatalmas áramütést éreztem halántékomon, s elvesztettem egy pillanatra az eszméletemet. Mikor felébredtem, a fallosz totem-isten előtt találtam magamat. Szemben...

A hajnali nap első sugarai térítettek magamhoz. Ott feküdtem a kecske szőrébe bebugyolálva, a jóságos kecske nyalta a képemet. Felriadva, örömmel konstatáltam a helyzetet, s tágra meredt szemmel néztem a vörösen az égre kúszó napba.Hírtelen elsötétedett az ég, homok recsegett a lépések alatt, s megjelent előttem egy aranyhajú, Cupidószerű angyal: ő volt az, Ui! – mondtam, és hálásan simogattam végig Ui formás testét, kéjesen időzve el gömbölyű fenekén. Majd, hogy meg ne sértődjön, Mayát...

Az este a cella előtti kőlapon való üldögéléssel és szemlélődéssel telt. Elbűvölten néztem a gyönyörűséges tájat s az alattunk kanyargó folyócskát. A csend zenélt füleimben. Aztán nyugovóra tértem. Az éjszaka nyugtalanul telt el. Álmok gyötörtek, tűzgömbök jelentek meg előttem, s lobogó lángokat láttam. Kérdeztem másnap Pu-Congot, hogy mi volt ez az álom? Ő mosolyogva válaszolta:–Ó, semmiség, megkezdődött a lelked tisztulása. A gyehenna tüze az, amit láttál, s benne lobogva égett a sok...

Szűz papnőm levette fátylát, s az oltárra terítette. Anyaszült meztelenül fellépkedett a lépcsőkön, s egy pillanatra körbeforgott a szájtátó tömeg előtt. Felajzott moraj futott végig a tömegen. Aztán hanyatt feküdt a leterített oltáron. Most én ballagtam fel a másik lépcsőn, s egy obszidián késsel kimetszve egy darabot az állat szívéből, Tiahuanakunak ajánlva megettem a kimetszett nyers szívdarabot... Az előzőleg szíverősítőként bevett xuculica bogyó elvette undoromat, s megerősítette...

— Tudod, éppen ez a baj a földön: az ember teljesen elkorcsosodott. Már nem az utódnemzés a cél. Üzekedne éjjel-nappal. Kuplerájokat nyitnak, sőt lassan egy nagy kuplerájjá válik az egész világ. Üzekedik öreg és fiatal, apa és leány, fiú és anya, testvér a testvérrel, és mohó kéjvágya kielégítésére férfi a férfival, nő a nővel. Ez, eeeez egy kollektív fertő, egy AIDS-es, szifiliszes kupleráj. Nem jó ez így!
— Dehát, akkor, ha szerinted csak utódnemzésre kellene tartogatnunk magunkat,...

Nyakalta a bundapálinkát, majd elővéve tangóharmonikáját rázendített még egyszer, utoljára az utolsó nótára. Bele kiáltotta a világba, rábízta a szélre öreg szíve minden fájdalmát, elzengve a magány dalát. Szállt a kétségbeesett kiáltás, és a szerteszéjjel vitte a szél a nagyvilágba.És csodák, csodája: megdörrent az ég, hirtelen elállt az eső, kisütött a nap és ott állt előtte a Tavasz! Kis törékeny lányka bukkant fel az ajtónyílásban, karjaiban apró kölyökmacskát szorongatva. Vékony...

Az öreg kétségbeesetten körbenézett és ellenvetéssel próbálkozott.
– Én innen, nem mozdulok. Ha, meg kell halnom akkor itt haljak meg!
– Papa, ne ellenkezz! Kollektív gondozásban részesítünk, így igazságos!
– Nincs más megoldás gyerekeim?
– Nincs, ebbe bele kell nyugodnod papa!
– Hát akkor, ha nincs…– suttogta az öreg és gyermekein körbehordozva a tekintetét a borotvakésért nyúlt, majd egy hirtelen mozdulattal elnyisszantotta a nyakát. Feje előrebicsaklott,...

– Miau, mindenkit egyformán szeretett! – Zúgott a macskakórus.– Faljunk belőle egyszerre, mind! Igazatok van! Adta áldását Tigúr és mintegy vezényszóra megrohanták Irmát és felugrálva rá, munkához láttak. Bella és Tigúr ugrott fel először a két vállára. Éppen mintha meg akarnák puszilni arcához hajoltak, és mohón vájták éles fogaikat Irma lóarcába. A pergamenszerű bőr, hersegve engedett a harapásoknak.
Irma jóságosan, hangtalanul nevetett.