A "" kifejezés eredménye:

Mintha az éjfekete eget eddig hófehér puha vászon takarta volna... Mintha a csillagok már nem lettek volna szerelmesek az Egyetlen Holdba. Azt hittem, már nem szeretlek én sem...

Amikor rád gondolok, melegség járja át a szíveme,
Egy különös érzés kerít hatalmába, ha kiejtem a nevedet.
Velem vagy mindig, minden percben, órában
Létező és létezhetetlen...

A dohos falon ujjaim undorral csúsztattam tovább, őrülten keresve a kapcsolót. Nem tálaltam. Más fényforrás után kutattam. Eszembe jutott, hogy mikor utoljára kislánykoromban itt jártam, volt a szoba legmesszebb eső sarkában egy hatalmas vaságy, ami mellett egy kicsiny éjjeli lámpa bóbiskolt. Féltem. Régen, mikor rosszalkodtam, mindig azzal fenyegettek, hogy itt kell töltenem az éjszakát...

A dalnak megtiltani nem lehet,
Hogy jöjjék, ha jön a fényes kikelet,
Mikor harmat remeg a virág szirmain,
S átlátszó fátyol ül világain...

Már nem tudom mi a valóság, s mi az álom,
Mindenhol csak magamat látom!
Látom magamat, s a jövőmet!
És már látom az időmet! ...

Száll egy üzenet, szívből jő
Egy lánynak szól, szeretem Őt
Mégis csönd emelkedik a tájra
A feladó hiába várja...

engem szolgál a hajad
ha barangol benne napsugár
bőrömön suhanó puha szál
markomba szorítom majd ...

Nem érzem a nap melegét kezenem
S nem érzem érintésed vállamon,
Mert csak rád gondolok.

Nem érzem a víz lágyságát kezemen,
Semaz édeni föld puhaságát tenyeremben,

Elolvasom »