A "" kifejezés eredménye:

- Szeretem a vihar előtti csendet. A feszültséget a levegőben. A szelet, ami ilyenkor felváltva fúj hol melegen, hol jéghidegen.
- Nem akarom, hogy elázz. Gyere velem, legalább a kapualjba – hangja szinte kérlelő.
- Még egy kicsit. Csak még egy kicsit. Szeretnék kicsit még boldog lenni – érzem, ha most felkelek a padról, szertefoszlik a csend simogatása.
- Ehhez mindenképp el kell áznod? – próbál cinikus lenni...

Ahogy ajkadon huncutul játszik a fény,
Mikor karommal ölembe temetlek én,
Takarva a világ fájdalmai elől,
S lelked lelkemhez menekül…

Beköszönt az újév,
Várjuk minden jóval,
Koccannak a pezsgők,
Poharakban jóval.
Boldogan köszöntjük,
Mit sem tudva hogy lesz,
Tán csalódás ér minket,
s...

- Újra viccelődni akarsz a szexszel? – nézett rám cinikusan.
- Eredj már! Nem az a lényeg, hanem az, hogy az, ami volt, most felborult. De miért?
- Ez túl komplikált – tért ki a válasz elől, és ellépett előlem.
Nem akartam erőltetni semmit sem, csendben maradtam, és leültem az asztalhoz. Miért? Miért változott meg valami benne? Nem tagadom, bennem is megváltozott valami, de ennek ekkor még nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget...

Lily mosolyogva folytatta az útját, habár mintha egy sötét árnyék nehezedett volna rá. Egyszerre volt nagyon boldog, és végtelenül szomorú: nyert egy barátot, de el is vesztett egyet. A megrázkódtatás még mindig élt benne, egyre csak az őt ért tragédia járt a fejébe. „De ez még mindig jobb... - súgta egy kis hang a fejében - ez még mindig jobb, mint az a fájdalom, amit Jamesnek kellett átélnie.” Őszinte sajnálatot és meleg szeretetet érzett a fiú iránt. És azt is érezte, hogy más érzéseket...

Most a mérged éltet.
Kétes percekben
Minden szó vétek.

Mégis érzed:
Ideje már, hogy megkapd a részed.
Ne szívja senki a véred!

Örülök, hogy
velem vagy,
Örülök, hogy
"enyém"vagy.

Szeretlek téged,
nagyon-nagyon,
Boldogságom
el nem hagyom...