A "" kifejezés eredménye:

A reményt tudom, nem szabad feladni,
de néha már nem bírsz tovább álmodni.
Csak folyton azt hinni, visszajön hozzád,
mikor elfelejtett, máshol jár...

Jó volt itt. Jó volt újra látni a gyerekkori barátokat, a rég nem látott arcokat. Maradna is szívesen, de muszáj menni, holnap dolgozni kell. Így is tovább maradt egy nappal. Pedig nem is nagyon volt kedve utazni, mikor a nagyi felhívta, hogy látogassa már meg ugyan, olyan rég járt erre. Persze az is lehet, hogy csak a meleg miatt nem volt kedve kimozdulni otthonról, hisz csaknem három óra az út, és közben még át is kell szállni...

Először csak óvatosan nyalogatta, majd szájába szívta, szopogatta, mire addig soha nem tapasztalt izgalmat és keménységet ért el. Ujjai közben fürgén mozogtak be és ki. Aktivitásom félig-meddig visszanyerve simogattam haját, és szorítottam combjaim közé fejét...

Emlékszel még az első táncunkra?
Az éjre mikor a Szörnyeteget elpusztítottad?
Mikor csókoddal búcsúztál oly kedvesen,
S utánad csak illatod maradt nekem...

- Jöjjön el ma vacsorára – folytatta Julika. – Kérje meg a kezem a családtól, úgy ahogy a hagyományok megkövetelik. Hozzon magával egy barátot és egy nő rokonát. Hatkor vacsorázunk, jöjjön ötre. Fontos, hogy még a gyertyagyújtás előtt megkérje a kezem. Ha meggyújtottuk a gyertyát és elmondtuk az imákat, a szombat miatt várnia kell vasárnapig. Ezért fontos, hogy időben érkezzenek. Fontos, hogy tartsuk a szokásokat.
- Tudom, hogy, hogy zajlik egy lánykérés
- A mama nem fog örülni,...

Álom ez vagy valóság. Nem haltam meg. Nem hiszem, hogy a másvilágon egy ilyen förtelmes zajra kellene hátralévő időmben élnem. Élnem? Megérdemelném a szenvedést. A halált, de tudom, még élek. A sötétség körülöttem oly reménytelen, mintha már örökre elvesztem volna. Ha senki sem lenne, aki szeretne, akinek kellenék. Az élet túl nehéz, de a másvilág egy cseppet sem könnyebb és elmenekülni a megpróbáltatások elől soha sem megoldás. Én mégis ezt tettem, de megbántam...

Mert egy világot jelentesz nekem. Te vagy, aki reggel is szépnek lát, aki letörli könnyeim, aki akkor is itt van mellettem, ha senki más. Te elhitetted velem, hogy a nap miattam kel fel, hogy van értelme mindennek, hogy én is lehetek fontos. Eljöttél és segítettél, hogy újra életerős és vidám legyek. Sikerült. Erőt adtál nekem, hogy túléljek minden nehézséget, és ha csak annyi kell, hogy várjak rád egy kicsit, hát nem bánom...

Te mit teszel meg a szeretetért?
Te mit adsz fel magadból, hogy szeressenek,
És mit kérsz szeretetedért cserébe?
Miféle egyetemesség a szeretet?
Elfogadás vagy kompromisszum?...