Már nem álmodom

A reményt tudom, nem szabad feladni,
de néha már nem bírsz tovább álmodni.
Csak folyton azt hinni, visszajön hozzád,
mikor elfelejtett, máshol jár.
Mindennap várni, hogy kinyílik az ajtó,
Ha bejönne rajta tudnád, hogy való?
Nemcsak álom ez is, mint a többi?
Hisz megmondta, nem kellek neki.
Egyszer be kell látni, s tovább kell lépni,
Mert nem fog ajtómon kopogtatni,
rajta bejönni, szerelmet vallani.
Fel kell adnom, mert értelme nincs,
szívem zárjához, bár ő volt a kilincs.
Átlépni küszöbömön sohasem akart,
s már nem is kérem, hogy jöjjön vissza.