A "" kifejezés eredménye:

Verseket olvasok. A méla nyáresti csend nehezen térdel mellemen, torkomat, szívemet néma melancholia szorítja és kedélyem hiányod – végső hiányod tudata – tartja lefogva. Szemem látja bár a betűket és sorokat, fülem hallja a rímeket, agyam mégsem fogja fel, mégsem érti, amit olvasok. Talán jobb lesz letenni a könyvet...

Most már ő is az én szemembe néz. Ugyanúgy elveszik benne, ahogy én az övében. Egyre gondolunk. Mint a mesében, amikor a szép hercegnő rátalál az ő hercegére, aki csak az övé, senki másé. Furcsa érzés söpör át rajtam, talán csak egy fuvallat. Tudom, hogy most már örökre mellettem lesz, mégis félek, mi történik, ha elmúlik ez a gyönyörű pillanat?

- Igen? - kérdőn néz rám, de abszolút nem ellenségesen. Pedig bárki lehettem volna. Egy srác, aki csak úgy rákiált az utcán, lehet, hogy ki akarom rabolni, vagy még rosszabb. Már vontam le magamban a következtetéseket, hogy biztosan egy nagyon kedves lány, és én is biztosan szimpatikus voltam neki, ha nem futott el előlem rögtön elsőre!
- Szia! Németh Dani vagyok. Egy suliba fogunk járni, illetve én már ide járok egy ideje, és hallottam, hogy te is ide fogsz, gondoltam jól jönne...