A "" kifejezés eredménye:

Régóta nem tudom már,
ki vagyok valójában?
Sokak szerint egy ember,
de nem vagyok biztos ebben...

Anyával aranyosan játszott tegnap még
ma meg a kezét fogja, és félve áll itt vele.
Minden oly fehér s zöld, és az a nagy szék
fájdalmas tűszúrással lesz tele.
De anya...

Engem nem szeretnek az emberek.
Mindig bántják nyomorult kis lelkemet.

Mikor megszülettem, még nem tudtam,
s talán akkor még jobban is jártam volna...

Nem volt előttem anyaszerep, nehéz volt lány kamaszként férfiak mellett felnőni. Úgy éreztem, nem értenek meg. Semmivel kapcsolatban. Se apa, se a nagypapa. Hisz ők nem nők, hogy is érthetnék meg az első nagy szerelmet, az első szerelem utáni szakítás gyötrelmeit, hogy milyen az, mikor az embernek gondjai vannak...

Nem születtem poétának,
Annál inkább pojácának...

Hallottam én gyönyörű szavakat,
Átéltem csodás napokat,
De ez mára csupán múlt,
S emlék, mely évek alatt megfakult...

kerestelek...
minden rezzenésben, ha szólítottak
minden utcazajban, ha motorok búgtak
minden szenvedésben, ha sírt bennem a lélek...

Ez a történet egy álom alapján készült, teljesen, szóval a hirtelen, teljesen váratlan és szürreális fordulatokért elnézést kérek, de akkor nem én voltam a főnök. :)

Hol vagytok Ti bátor hősök
Koppány, Dózsa, Szittya magyar ősök
Bizáncról Ti lemondtatok,
Kár, hogy mégis elbuktatok...