AML-M6

Anyával aranyosan játszott tegnap még
ma meg a kezét fogja, és félve áll itt vele.
Minden oly fehér s zöld, és az a nagy szék
fájdalmas tűszúrással lesz tele.
De anya hozott ide - hová is szaladnék?

Acél ablakok alatt felsír a gyermek este,
párnába fúrja még megtört kis fejét,
szomorúan festett hitvány, gyönge teste,
amely ma este azt mondta: elég.
S e gyengeségben végül istent kereste.

A fáradt mosolyokból meríts Anya, erőt!
Hisz kedvesek mind, s szerettek, bár
kisimult nekem már a színezüst határ.
A fehér takaróról aznap eltűntek a redők,
s most angyalok ringatják a kis szenvedőt.

[d]Sz.Z.-nek[/d]