A senki fia

Haraggal telten, kifosztva,
Hitét vesztve, eldobva,
Cél nélkül bolyongva,
Így járja útját a senki fia.

Magányba merülve, szótalan,
Szabad lélek, mégsem gondtalan,
Hússzú útján kutyák kísérik,
Csak ők azok kik megértik.

Álmai már nincsenek,
Vágyai mind elvesztek,
Nem remél, nem vár csodát,
Feledni próbálja fájó otthonát.

Érezte már, menni kell,
Nem tudta hova, csak onnan el.
Anyja ivott, az apja ült,
Szomorú sors várt rá, mert ellenszegült.

Tudta jól, szülei nem szerették,
Azt mondta elmegy, kinevették.
Most nyomorban él, de boldogan,
Szabad lélek, mégsem gondtalan.

Csöndesen a távolba bámul,
Boldogságot látván, szíve megfájdul,
Régen elment s nem tér vissza soha,
Mint hal a parton, él a senki fia.