A "" kifejezés eredménye:

Volt egyszer huszonegy percünk – leltárt készítek,
utána újabb, siettem, elkéstem, megtértem,
volt egy közös délutánunk, megfogtam kezedet...

Lassan lebegek, érzem.
Rád nézek hirtelen
Csak hagyom, fentről nézem
Vezessen az érzelem...

A töltés oldalában százszámra sárga kelyhek

(Ó, csak nyugalomra leljek...) ...

...eljön talán az a
bizonyos nap vagy pillanat
ébredéskor egyszer ott leszel melletem
amíg élek várom ezt a napot

Pár perc elteltével mégis csengettek. Én kiléptem az ajtón és a kapuhoz indultam. A tujáink miatt innen még nem láttam, ki áll ott. Mikor azonban odaértem, kellemes meglepetés fogadott: Jessi volt az. Ha le kellene őt írnom, istenem, ez nehéz így szavakban: hosszú, gyönyörű szőke haj, karcsú, magas, az arca senkiéhez sem fogható, keblei méretével csak a haja hossza vetekedhetett, darázsderék, gyönyörű lábak, hibátlan világos, sima bőr...

Fáj hogy tudom én nem mehetek veletek,
fáj hogy tudom ott ki beszéltek engem.
Szeretlek titeket mért nem hiszitek el,
soha nem ártanék nektek kérlek higyjetek nekem...

Bronz csepp bukik le,
Aranyos harmatot szór...

Arcodat látom az éjben,
megjeleníti a sötét éjszaka a csillagok fényében.
Messze vagy tőlem, de lelkem hozzád repül...

C’est la vie – az élet játszik csak velünk?
Vagy a néptelen puszta peronon való várakozás?
Érkező kedvesség – induló pusztulás? ...

Lepergetem a múltat
Szép lesz újra jövöre
Leül mellém egy lány
Az óceán partján a kőre...