A "" kifejezés eredménye:

Olyan unalmas minden. Legbelül ürességet érzek, ami teljesen elnyom. A hideg körülvesz. Fázom. Majd meg fagyok. Milyen kínnal teli érzés, mikor az ember nem érez semmit. A vágy is a közelben repdes, szinte megőrjít, de mégsem ér el. Éjfél van. Még mindig ébren. Valamit mégiscsak elkezdek érezni. A magány...

Szóval jól kijöttünk. És most megcsal. De miért teszi ezt? Talán kevesebbnek érzi magát? Lehet, hogy azért nem érezte jól magát a kapcsolatunkban, mert nekem magasabb az iskolai végzetségem, mint neki? De ebben csak magára vethet. Én nem adtam fel az egyetemet. Végig kínlódtam az agrár egyetemet. Ő meg ott hagyta az ő suliját. Állítólag miattam, mert túl nagy lett volna a távolság. Ezt is próbálta rám fogni, de hiába...

A szellem odaúszott hozzá a levegőben, és felé kapott. Steve reflexeire hallgatva az arca elé kapta karját. Az éles szerszám nagy lendülettel végigvágott húsán. Steve felordított, valós fájdalmat érzett. Talán tényleg igaz, hogy itt a vég? A vágás a csontjáig hatolt, szinte kettészelte alkarját...

Énekeltem évekig,
Meséltem a meséket,
Most hallgathatok a sírig,
Szólj, utolsó történet! ...

Elmúlt minden, az emlék maradt csak,
bár halvány és fakó, néha még
könnycseppet fakasztó...

Az életem úgy élem,
Hogy nem féltem életem.
S bár nem teszek le alapkövet,
Ha egy ember is engem követ...

Te vagy a boldogságom, a mindenem,
Bearanyozod az életem.
Szerelmed éltet, ölelésed táplál,
Belehalnék, hogyha elhagynál...

Sánta kavicsokon szaladkászik a lámpa,
Ritkul a szépségesség legszebb virága,
Romos szerdákon hever a tegnap,
Adok egy lépést a holnapnak...