Történetek - 90.oldal

Amikor a hálószobájához értünk, már mindkettőnkben lüktetett a vágy. én nedves voltam, ő pedig ágaskodott felém.
Feléfordultam és a csípőmet az övéhez szorítottam. Átkarolta a hátam és megcsókolt. a nyelve erőszakosan de később inkább szenvedélyesen kóstolta az enyémet, és fogaink néha megharapták a másik ajkát.

- Ön miért ilyen rendes velem, Taylor apát?! Tegnap, mikor maga nem ért rá, Robert apát tartotta az órát. Egy mondat még hiányzott a lap végéről, és máris a botjával próbált fenyíteni. Kaptam is néhány ütést a hátamra! Tudja, emlékszik! Néhány napja, mikor bejött a szobába. Már éppen a büntetéshez készülődött ez az elvetemült, gonosz ember!
- Halkabban, Jack úrfi! Az egész kolostor meghallja. Csak nem akarja, hogy Robert apát ilyen rossz hírbe keveredjen – szólította föl Taylor a...

2003 nyarán kezdtem el igazán chatelni. Nem tudtam, hogy mi az, ami olyan jó dolog benne, bár abban biztos voltam, hogy barátok szerzésére jó megoldás. Na nem mintha nem lennének barátaim, de jó dolog azért az is, ha az ország másik oldaláról ismersz meg valakit...

Ébredésem után csak az ismeretlen vonzásában lévő tudat maradt meg bennem, hogy van egy Álomország, ahol ezer és ezer kincset rejtő palotára lelhetek. Titokzatossága, elérhetetlensége könyörtelenül rabul ejtett. Elhatároztam, ha felnövök, megkeresem, felfedezem, kikutatom rejtett titkait...

Hirtelen nem tudtam mit csinálok, ahogy megérintettem a fürdőruhát, elkezdtem kezemmel simogatni a hátát, majd egyre inkább melle felé vettem az irányt. Erre Ági megfordult, és csókkal válaszolt érintésemre. Ott álltunk, hosszan csókoltuk egymást, majd éreztem, hogy keze a fenekemet markolássza. Nem bírtam tovább, hozzáértem puncijához...

Épp gyertyát gyújt… . Hmm! Hangulatvilágítás! Még mindig azt hiszem, hogy álmodom! Most látom csak, jeget is hozott fel! Közeledik felém. Megkérem, hogy kenje be a testem testápolóval. Megcsókol, majd gyengéden lefektet az ágyra, a hasamra fordít, és puszilgatni kezdi a fülem és a tarkóm...

A hálószobában az ágyat veted, miközben mögéd térdelek.
Az érintésem meglep, de nem ellenkezel. Csókokkal borítom mindened, a nyelvem érzékeli idegszálaid válaszreakcióit...

- Nem akarok oda menni. Az az utolsó hely, ahol végezni akarom. De akárhogy is, mindig ott végzem. Csak, nem én beszélek a Rózsaszín Flamingóval, hanem valaki, aki látja, hova passzol leginkább a kirakó darabja, csakhogy ő gonosz. Az árnyékban rejtőzöm, figyelem, ahogy az egész kibontakozik...

Már nagyon vágytam erre. Nagyon gyengéd puszival indult. Puha lágy érintés volt csupán, de mindketten vágytunk folytatásra. A következő közeledés már erősebb volt, megéreztem a nyelvét, mely forró volt, és édesen simogatta az enyémet. A csók végeztével mélyet sóhajtottam. Magam sem tudom, miért, de ekkor elfogott egy érzés, hogy most vége, ezt nem lenne szabad, indulni kell haza, ennyi volt az álom. De még nem akartam...

Eszembe jutott a férfi…. Van talán egy éve is amikor először felfigyeltem rá. Harminc körüli, amolyan vidám fickónak tűnt. Talán a szomszédos utcában lévő irodaházban dolgozik...