Történetek - 55.oldal

Sheichi Shirouki alig múlt 2 éves mikor szülei autóbalesetben meghaltak. Sheichinek azonban sose kellett nélkülöznie. 18 éves koráig az állam nevelte, a fiú remek tanulmányi eredményeket ért el, s az érettségi után szülei jóvoltából megkapta első lakását, bankkártyáját, s egy meseszép autót. Mindene megvolt. Igaz Sheichi nem sejtette kinek a közbenjárására kap mindig elegendő pénzt, mint ahogy azt sem ki az, aki a számláit és további tanulmányait fizette...

Önkifejezés, művészet, közhelyek – ennyit kapunk, ha valamelyik kis retardáltat megkérdezik, hogy ugyan édes fijam mongyadmá’ meg nekem, hogy mi az anyádér’ kellett összefirkálni a kerítésemet? (Esetleg a pedagógiai jellegű maflástól meglazul vagy két foga.) És milyen mélyen meg tudnak sértődni, mikor a yard gyűjti be őket. Na az előállítóban meg alábbhagy a hatalmas lázadás, az önkifejezési kényszer leginkább a „fel akarom hívni anyukámat” mondatra redukálódik...

- Gyere, akarlak! Basszál meg keményen! - mondtam.
Nem kellett kétszer mondani. Mögém térdelt, s keményen belém hatolt. Szinte hihetetlen sebességgel szeretkeztünk, alig bírtam tartani a tempót. A pozícióváltás egy kis lenyugvási időt adod, de így sem volt sok hátra...

Nagy kedvencem még az ilyen, ehhez hasonló panelmammerek (és panelfaterek) diskurációs témája a buszon. Az egyik ugye adott: hogy ezek a majji fiatalok miért nem adják át nekik a helyet, mert jajj úgy fáj a lábam (hetvenévesen a buszmegállóban nyargalászni, hogy megszerezze a KEDVENC helyét… nekem is fájna, igen igen, ja ja). A másik meg az épp aktuális betegségről-testi bajról szóló anekdota. Főleg ha két panelmammer kerül egymás mellé. Jááájj Irénkém, képzeld, a Margitkát tegnap bevitték...

Neki valami száraz, és biztonságos helyre lenne szüksége, ahol nem fedezik fel egy hamar. Kóborolt a hideg utcákon, lehajtott fejjel, hogy a hó, amit a heves szélvihar korbácsolt, ne menjen a szemébe, mikor felfedezett egy résnyire nyitva felejtett bérház ajtót. Meg volt a remek búvóhely. Gyorsan besurrant az ajtón, majd lement a pincébe, ahol kényelemes, száraz helyre lelt...

Visszatérve a „bulizós” haverokra, akik becsajoztak, tényleg nem kell félreérteni, nekem nem a nőkkel van a bajom, mert tényleg mindkettőjük megérdemelte már, csak a bökkenő azzal van, ha ők már megérdemelték, akkor én miért nem. A másik, ahogy összejött nekik, szinte semmit nem kellett tennie az egyiknek, a másik meg szintén csak az ölébe hullott a csaj, ezzel kur….a teli a tö…m én meg ba… meg gebedhetek, akkor se jön össze...

Jobb, ha hímet választunk, mert annak a húsa kellemesebb, könnyebb vele dolgozni. De persze nem kell kétségbe esnünk, ha a piacon a vízilóárusnál csak nőstények vannak. Mindig nézzünk bele az állat szájába, mielőtt úgy döntenénk, megvesszük. Ez a kulcsa a jó húsnak! ...

A lány nem értette, hogy mi történik vele, a fiúhoz fordult, aki vigasztalta, s egy idő után már tényleg nem rejtette véka alá a vonzalmát, a lány pedig nem értette, hogy mi történik vele, hiszen akit eddig barátként szeretett, hirtelen férfivá érett a szemében. Kezdte ő is érezni a vonzalmat, az érzései megváltoztak, szerelmes lett. Bár ő ezt még akkor nem tudta, csak annyit érzékelt, hogy van egy srác, aki jelent neki valamit...

Az izmos férfitest most felém magasodott, lecsapott a számra, forró csókot rabolva. Kutató szája és nyelve, ajkamról elszakadva nedves nyomokat hagyott testemen, folyamatosan simogató kezei megszabadítottak az utolsó felesleges ruhadarabtól is, míg el nem értek a bennem égő tűz forrásához...

Kinyitotta a tenyerét és egy apró láng jelent meg rajta. Odalépett a bejárat melletti falszakaszhoz és hozzáérintette a kis lángocskát. A fal abban a pillanatban megtelt kékes-vöröses színű lángnyelvekkel, amelyek körbetáncolták a barlang falait. Blakmun riadtan lépett hátra, de kíváncsisága felülkerekedett félelmén. Kinyújtotta kezét és beleérintette a lángba. Először kellemesen melegnek érezte, aztán fájdalom csapott végig a testén. Dühösen szitkozódva ugrott hátra és rázta a kezét.

Elolvasom »