Távol vagyunk a külvilágtól, s annak minden zavaró darabkájától. Távol mindattól, ami szent és mindattól, ami megvet és elítél. Távol a józan észtől, és ijesztően közel az őrület határához. Annyira közel, hogy már észre sem vesszük, hogy kint hatalmas vihar tombol, hogy kicsavarja a fákat, felkap, és mérföldekkel messzebb leereszt minden mozdíthatót. Hogy az esőcseppek egyre vadabbul verik a palettákat, hogy a fel-felvillanó villámcsapások és a csattanó mennydörgések közt már tizedmásodpercek sem telnek el. Azonban bent mindez távolinak tűnik. A két test összefonódó egyenletes szuszogása, a két szív egyazon dobbanása elnyom minden zavaró hangot. Bent, a barna, kopott, füstös szőnyegen két tökéletes test, két ember tökéletes harmóniában, mint a jeges mámor és a tomboló nyugalom fekszik összesimulva.
- Vajon meddig tarthat?
- Micsoda? A vihar?
- Nem, ez a napsütés…
- Ameddig be nem tör a vad szél, hogy felhőket fújjon fölénk.
- S ennek mennyi esélye van?
- A másodpercek múlásával egyre több
- Tarthatna örökké is…
- Ne légy gyerekes…
- Ilyen vagyok. Reménykedő? Naiv? De ha akarod… ha akarod én mindjárt másmilyen leszek. Olyan, amilyen Te vagy!
- Nem akarom, hogy változz.
- Én sem. Nem akarom, hogy bármi is megváltozzon.
- Nem fog.
- Honnan tudod?
- Nem tudom, csak hiszem.
- Én semmit nem tudok...hogy mit keresek egyáltalán itt, és…
- Elmehetsz…
- Nem akarlak itt hagyni, csak szeretném megérteni miért történik mindez. Nem tudom, hogy szeretni fogsz-e az idők végezetéig, vagy csak hitegetsz… nem tudom.
- Ne kérdezz!
- Mindig ez a válasz… NE KÉRDEZZ! Pedig én igazán… én tényleg szeretlek. Még ha nem is hiszed… én bármit megtennék, odaadnám az életemet is…
- Ne beszélj annyit…
- Miért?
- Mert felesleges. Érezd, amit érezned kell… éld át, amit át kell élned. Ne soha nem kérdezz feleslegesen…
- Ez felesleges?
- Igen… minden kérdés felesleges.
- Én azért szeretlek… És Te? Te szeretsz?
- Nem ismerem a szerelmet, én csak a vágyat ismerem.
- Szóval… vágysz rám?
- Már nem. - magához húzta és megcsókolta a fiút.
Látod, eddig tarthat…
/2006. 06. 28, 23:43/
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-17 00:00:00
|
Történetek
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-15 00:00:00
|
Történetek
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
Hozzászólások
Megfogott...ez nekem sokat számít...érzékletes és pontos.
gratulálok
maszi