Történetek - 30.oldal

A rövid beszélgetés után Apocalypt nekiállt eltüntetni a repedéseket a lángoló kardon, de valami megzavarta a mágikus auráját. Erősebben próbálkozott, de egy lüktető sötét energia blokkolta a tiszta varázsenergia-áramlást, ami elengedhetetlen feltétele a varázslásnak. A mágus megpróbálta megkeresni a blokkolót...

Nyelveink vad csatát vívnak. A lábamat átteszem rajtad. Testünk teljesen összesimul. Kezed felfedezőútra indul. Végigsimítasz mindenhol, ahol eddig csak vágytam rá. Megmarkolod a fenekem, és közben érzem, hogy kívánsz. Beindultál. Hanyatt döntesz, és vetkőztetni kezdesz...

Abigail, a szülők határozott nyomására felbontotta az eljegyzését egy elbűvölő fiatalemberrel, egy dragonyos tisztel, akivel nem volt semmi baj, azon kívül, hogy részeges volt, erőszakos, egészségtelen érdeklődést mutatott a lovak és az agárversenyek iránt, és Abigail-nél, csak Sir Arnold pénze és befolyása érdekelte jobban. Ez nem volt ritka, mindegyik gazdag vagy befolyásos család körül voltak sakálok, rövid úton megszabadultak tőle, az eljegyzést felbontották, Sir Arnold, pedig elintézte,...

- Segíthetek? - ismételte meg a kérdését.
- Miben tudna? Csak gondolkozok - mosolygok rá.
- Ebben is segíthetek - ezzel leült mellém. Kérdőn néztem rá, de ő elővett egy cigis dobozt, finom ujjaival előhúzott egy szálat majd megkínált engem is.
- Szóval azon gondolkodsz, megéri-e élned...
Megrökönyödve néztem rá, honnan gondolhat ilyesmire.
- Mindenkinek eljön az a pont, mikor két ösvény közül, választhat. Te ide értél...

Éreztem, hogy vér szökik arcomba, amint szemem rátévedt az énekesre, aki félve tartotta a mikrofont, mint egy újszülöttet az orvos. A forróság jelei rajta is megmutatkoztak, mert egy verejtékcsepp homlokai ráncain végiggördülve vándorolni indult. Lecsorgott orcája sima fedésén – egy könnycseppre hasonlított, majd férfias állát elkerülve nyakára vezetett az útja, melyen még ott díszelgett a halál véres csókjának egyike...

Miután ellátták a fejsebemet, és motyogtak valamit, amit az egyszerű ember úgyse ért meg, elengedtek. Sue Tranner ott toporog a váróban, és majd’ szétveti a megkönnyebbülés, hogy újra láthat. Távolinak tűnik a hangja, ahogy magyarázkodik.
- Annyira sajnálom, azt hittem betörő. Idén már háromszor próbáltak meg kirabolni.
- Hát ja, így is felfoghatjuk. Nem látott egy nagydarab állatot a környéken?
- A kollégájára gondol? Ő elfutott.
Remek. Hendleton acélidegei mégiscsak...

Ülök itt egymagamban, valami nagyon nincs rendben, talán sosem volt az egész életemben. Valami nagyon fáj, ez a lelkem már olyan szomorú, hogy már sírni sem tud, nagyon szörnyű dolog ez. 19 éves vagyok én, mégis eddigi életem, egyáltalán nem mondható jónak, több rossz történt, mint jó. Egyedül vagyok, és nincs, aki segítsen, nincs, ki megértsen...

Aztán következik a talpad, lábujjaid, lábfejed, majd felfelé haladva elérem a feneked, amit markolok, gyúrok, paskolok, ha akarod. Majd megint hanyatt fordítalak, a tenyerem a hüvelynyílásodon, a középső ujjam a szeméremajkad között úgy, hogy a hegye ki-be jár a hüvelyből, a hüvelykujjam alatti párna pedig jó erősen a szeméremdombod fölötti részre nyomódik...

Az áldozat hangosan hörögve lihegett a kanapén, és félig csukott szemeivel kísérte a nő mozgását, aki még játszani akart. Kibújt a ruháiból, erotikus tánc kíséretében szabadult meg a vadítóan szexi fehér csipkés fehérneműjétől. Mikor teljesen meztelen volt, odalépett a pasashoz, és a szája fölé guggolt.

- Nyalj! - utasította az alatta lihegő hímet. Az ilyen félénk férfiakkal így kell bánni, irányítani kell őket, mert különben semmi nem lesz az egészből; csak tutyimutyiznak......

Óvatosan nyalogatta meg csiklómat, kezével széthúzta a bőrt, hogy igazán bekaphassa kis kemény dudoromat. Szívta, szopogatta, nyalogatta, míg remegni nem kezdtem. Ekkor lejjebb szánkázott nyelvével, belenyalt hüvelyembe. Ki-be csúsztatta nyelvét. Egyik keze csiklómat dörzsölte, másik keze melleim felé igyekezett. Simogatott, csiklót izgatott és nyalt egyszerre. Én már szabályosan könyörögtem azért, hogy végre betegye...