Történetek - 10.oldal

- Julie! Ébredj! Csodaszép napra virradt! – Édesanyám ül az ágyam szélén, és mosolyogva ébreszt fel. Van valami oda nem illő a mosolyában, valami... valami leírhatatlan, mélyről jövő. Érintése is más, óvatosabb, féltőbb. Aggodalommal tölt el mindez. Olyan törékenynek tűnik, olyan védtelennek, mintha egy nagyobb szellő is elfújhatná. Barna szemeiben aggodalom és fájdalom keveréke tükröződik.
- Készítek neked reggelit. Nemsokára tíz óra, és itt lesz Tom.
Mielőtt kimenne, még...

Már az íróasztalnak támaszkodik, heves ostrom alatt van szegény.
Feje hátra feszül, mikor tenyerem mellére siklik, egyik keze már férfiasságomon, egy nadrág férkőzik közé és közém.
A nyaka, oly szép ívben feszül, már átadta a teste magát a vágynak, egy tökéletes pillanat ez, zubog a vér az erecskében.
Odahajolok, leheletem megérinti...

Minden kétséget kizáróan, 2008 nyara volt számomra az a nyár, ami megváltoztatta az életemet, de az idei nyár emléke is örökké a szívemben lesz. Az egész ott kezdődött, hogy az indulás előtti napon megfogadtam, hogy idén egy dologért jövök ide: Olasz embereket megismerni. Mindegy, hogy fiú, lány, öreg vagy fiatal, a lényeg, hogy olaszokkal beszélgethessek...

– Na, mi kellene? – kérdezte valamivel emberibb hangon.
- Ami múltkor – mondta, majd zsebébe nyúlt, és a pénzt Júdás felé nyújtotta, aki azt szó nélkül zsebre tette, majd a fiú zsebébe nyomott egy kis zacskót. Ő ahelyett, hogy azonnal távozott volna, csak állt.
- Na mire vársz?
- Múltkor nem ennyi volt… – kezdte félve, de Júdás belé fojtotta a szót:
-Drágulnak a dolgok, kölyök. Ha nem hallottad volna, válság van a nagyvilágban. Ez a drogpiacon sincs másként....

Persze a homályban nem sok látszott mézédes barackjából, de ezt a gondolatot el is hessegettem, más volt most fontos, hisz ez az előjáték része volt. Finoman ismét beolajoztam a tenyerem, hogy édes forrongó bőre ne ránduljon össze a hideg olajtól. Óvatosan, de annál érzékibben masszíroztam a fenekét, jól meggyúrva őket, hisz a feszültség bárhova elbújhat…

- Jó napot, a hirdetésre jelentkeznék, tudja a kiscica érdekelne – szólt a fiú a telefonba határozottan.
- Igen? - Érdeklődött egy kedves fiatal női hang.
- Tulajdonképpen csak két kérdésem lenne. Hol nézhető meg, és mennyibe kerül.
- A belvárosban van, tudja írni a címet? – bediktálta. - A tizenhatos ajtócsengőt kell megnyomni, lift balra.
- És az ár?
- Abban biztosan megegyezünk. Először nem akarja megnézni, mit vesz?
- De tulajdonképpen igaza van,...

Úgy helyezkedtünk el, hogy a fejem lelógjon egy kicsit hanyatt fekve az ágyon. Bence odatérdelt és finom, lassú tempóban dugta a számat. Igazi püspökfalat farka van, bármeddig elszopogatnám. Robi eközben nyelvével bejárta minden porcikámat a lábam között. Nyelvtechnikája leírhatatlan volt, ha nem épp Bence farka tölti ki a számat, biztos megint felébresztettem volna a szomszédjaimat...

- Mielőtt elítélnének, kérem, figyeljenek… - azzal lehúzta egyik kesztyűjét a kezéről, a tömeg pedig elcsendesedett, és egy emberként meredtek az öregre. Bár nem hitték, kíváncsiak voltak, mi fog történni. – Tudják - vette át újra a szót az öreg –, az mondják, hogy az unikornisok a tisztalelkű embereket megajándékozzák, ha úgy ítélik helyesnek. Én ezt kaptam tőlük – mutatott kesztyűtlen kezével a csillogó kis gúlára...

Összeölelkezve ülünk. Mellem a mellkasodnak nyomódik. Farkad pedig a hasam alját cirógatja. Szememben újra kigyullad a tűz. A tűz, amelyről mind a ketten tudjuk, hogy csak örömet fog okozni nekünk. Lassan az ágyra döntesz. Kezed végighúzod az ajkamtól, le egészen a puncimig majd vissza...

- Igen jól hallottad – vette át a szót Nita. – Aznap éjjel, miután együtt voltatok, ő látta a határidőnaplódat és benne, hogy a ruhámért kell menned. Érted már? Azt hitte te mész férjhez, és csak az elmesélt történet miatt voltál vele, sajnálatból. Nem akart ezzel szembesülni, ezért úgy döntött, inkább félreáll a boldogságod útjából. Ezért hagyott ott aznap éjjel. Mert szeretett!
- Ó te jó ég… Ez most így túl sok egyszerre – mondta Milli...