Tina

Alig vártam, hogy ismét lássam őt. Gyakorlatilag ez a harmadik randinknak számít, már ha ezeket a találkozókat annak tekinthetjük. Végül is az elsőn megtörtént az első csók, a másodikon már volt virág és némi petting-szerűség is. Szóval teljesen átlagos ismerkedésnek tűnt, a harmadik randi okozta kellemes várakozással teli előérzetekkel.

Csak az a pár hónap ne lenne két találkozás közt és az az ezer kilométer távolság. Meg az unalmas konferencia, amit most tűkön ülünk végig a párizsi cégközpont nagyelőadójában, hogy mielőbb a szobánkba – úgy értem egyikünkébe - húzódva végre kettesben lehessünk. Igaz, az unalmas konferencia nélkül nem is találkozhatnánk, nem is találkoztunk volna. Természetesen egymás mellett ülünk, visszafogottan suttogva, gyengéd érintések közepette, mit két kamasz. Szerencsére az előadóterem félhomálya diszkérten megóv minket a kíváncsi kollégák elítélő tekintete elől.

El sem hiszem, nem is értem, hogyan alakult mindez így. Még most sem érezem, hogy bármit tettem volna érte, különösen nem, hogy ráhajtottam volna. Csak egymásra kattantunk, ahogy Tina fogalmazott, ez csak biokémia. Hát, ha az, akkor az enyém alaposan felborult. Gyakorlatilag kompletten belezúgtam a lányba, csodás lengyel kolléganőmbe. De nem árulhattam el neki, hisz megegyeztünk már az első csók után: ez csak egy könnyed munkahelyi távflört. Ami nem fáj senkinek. Csupa móka és kacagás, semmi fájdalom.

Beléptünk a szobájába. Ez mostanában így alakult. Első alkalommal ő jött be hozzám, de talán helyesebb, ha nem a nő megy a férfihoz, hanem fordítva. Bár nem igazán látom be, hogy erkölcsileg mi a különbség, ha egy nős férfi távozik a dolga végeztével a majdnem férjezett nő hotelszobájából, mintha a nő tenné ugyanezt fordítva. De Tina szemmel láthatóan komfortosabban érezte magát a saját kis ideiglenes birodalmában, hát tiszteletben tartottam kimondatlan kívánságát.

Kicsit idegesen ült le az apró hotelszoba egyetlen foteléjébe. Tudta, tudtuk, hogy eljött az idő, virágnyelven szólva „szorosabbra fonni a kapcsolatunkat”. Azaz most remélhetőleg egy eget rengetően nagyot fogunk szeretkezni. Nem akartunk mi bántani senkit, de nem volt értelme tovább húzni a dolgot. A kölcsönös intellektuális és fizikai vonzalmon alapuló intim kötelék - csak hogy ne nevezzük ezt szerelemnek - nem tud megállni plátói szinten, a szexben tud és kell beteljesednie, kiteljesedni, függetlenül a várható érzelmi és erkölcsi következményektől. Tudtuk ezt mindketten, jól. Ő pedig így akarta, hisz mindig a nő dönt, és én nem akartam ellenállni, már nem. Már az első este is megtörténhetett volna, három hónapja, Brüsszelben. Vagy a második alkalommal, hat hete, Amszterdamban. Akkor már odaszóltam jó előre a hotelnek, hogy egymás melletti szobáink legyenek, és virágot is készíttetem be az ő szobájába. De valami visszatartott mindkettőnket a szextől. Nem egy, de sok valami, és csak egy valami, a vágy hajtott minket. Akkor ellenálltunk; órákon át beszélgettünk, csókolóztunk, lassan felfedeztük egymás lelkét és testét.

Tinát hatalmas, bár korántsem tökéletes mellekkel áldotta meg a jóisten. Már ruhában is feltűnő jelenség, csodálták is Európa szerte a kollégák. De nekem adatott meg az, hogy meztelenül is megcsodáljam, kézbe vegyem őket. Vicceltem is Tinával, hogy biztos gyakran fáj a háta, mert ekkora terheket kell cipelnie elől. Persze tudtam, hogy ennek van igazság alapja, amit ő meg is erősített. De büszkén „hordta” anyai örökségét, még ha emiatt gyakrabban is kalandozott lefelé tárgyaló partnerei tekintete szemeiről.
Pedig csodás szemekkel is megáldotta őt az ég. Hatalmas, őzike méretű, türkiz zöld, amit enyhe rövidlátása tett még bájossá. Hófehér bőre, érzékien vastag meggypiros ajka és kis állgödröcskéje ellenállhatatlanul vonzott, hatalmasnak tűnő fogai, amivel „a pókot is kiharaphatná a sarokból” nemhogy zavart volna, de épp ellenkezőleg. Mindig is ez volt a zsánerem, csak nem tudtam róla, amíg először be nem jött a hotelszobámba ez a tündér. Nem is akartam elhinni, mikor csörgött a telefonom, hogy inna még valamit, de a bár már zárva, csapoljuk meg hát a minibáromat. Persze előtte egész este együtt lógtunk, már-már feltűnően összemelegedve, és én is vágytam a társaságára, amit nem rejtettem véka alá. Mindenesetre az első csók nagyon édes volt, és nem csak a kávéba való édesítő portól, amit Tina az ujjairól nyalogatott. Édes volt a szája, édes volt az ajka, édes volt a mosolya, édes volt a pillantása, édes volt az ölelése, édes volt az egész nő, úgy ahogy volt. Már az első éjszaka végem volt, belevesztem abba a gyönyörű szempárba.

Most sután az egyetlen szabad helyre, az ágyra ültem, épp vele szembe. Kecses kezeit tenyerembe fogva csak néztem őt, csak néztük egymást, majd felfaltuk egymást a szemünkkel. Nem volt szükség szavakra, jött ő magától, az ölembe ülve repült a számra. A lendülettől hátra dőltünk az ágyon, hemperegtünk, csókoltuk, habzsoltuk egymást, akár a tinédzserek. Sebesen gomboltam ki a blúzát miközben ő az inget fejtette le rólam hasonló hatékonysággal. Kikapcsoltam a melltartóját, profi módon, egy kézzel. Hatalmas melleit kezembe fogtam, két tenyerem is majd kevés volt egyhez. Puhán szorítottam meg ajkaimmal mellbimbóját, ami az érintésre erektált. Nyelvemmel lassan köröztem a méretes mellbimbó udvarban mielőtt az érzékeny mellbimbót finoman szopogatni kezdtem. Éreztem, ahogy szeder méretűvé duzzadnak a fogaim enyhe szorításában, Tina gyengéd szájharapdálós nyögdicsélése közepette. Lejjebb kalandoztam számmal, nyelvemmel. Azt már korábban észrevettem, hogy Tina meztelenül egyáltalán nem olyan sudár. Csípőjét körbe finom, gömbölyű puhaság borította, épp csak annyi, aminek érintésétől felforrt a vérem. Nyelvem puha köldökébe dugtam, ahonnan már pezsgőt is nyalogattam megismerkedésünk első estéjén. Puha csípőjét éles fogaimmal óvatosan harapdáltam, apró kéjes fájdalommal ajándékozva meg partneremet. Nadrágját kigombolva nyelvem selymes szeméremdombjára kalandozott.

Lassan minden ruhadarab lekerült rólunk. Már csak egy fehér selyem tanga állta útját ágaskodó kíváncsiságomnak. Lassan toltam félre az ágyékát takaró finom anyagot. És felbukkant előttem a világ legszebb, frissen és teljesen csupaszra borotvált puncija. Még az életben nem láttam ilyen gyönyörűen megalkotott redőket, ajkakat. Meg kellett csókolni őket. Finoman láttam munkához, Tina néma nemeket suttogva halkan tiltakozott, de közben a két kezét a hajamba túrva combjai közé szorította a fejem. A nyelvem lassan fedezte fel a lány puhaságot. Nyoma sem volt a szokásos kesernyés íznek, finom illat és íz lengte körül. Ajkaimmal megcsókoltam ajkait, nyelvemet finoman bedugva a résbe, ízlelgetve, ingerelve a lassan duzzadó redőket, finomam körözve, mintha csak a szájával csókolództam volna. A hajamba túró szorítás egyre erősebb lett, a nyögdicsélések zihálásba fulladtak. Puncija izgató smárolását nem hagytam abba, amíg meg nem éreztem testének remegését, ívbe feszülését, élvezetét. Heve átragadt rám is, majd szétfeszítette férfiasságomat. Muszáj volt hát bedugnom merev farkam, hogy csillapítsam nemi étvágyát. Előtte ujjamat lassan toltam be a szűk barlangba, hogy előkészítsem sima behatolást. Hüvelykujjam belülről masszírozta a hüvely elülső belső érzékeny felületét, mutatóujjam ezzel egyidejűleg kívülről dörzsölte a csiklót. Tina ágyéka vonaglott a kéj alatt.

Óvatosan fejtetem le róla a bugyit, miközben letornáztam magamról a boxerem. Szerszámom most már jelentőségteljes méretben várta a lényegi behatolást. Hát nem várattam. Lassan illesztettem a benedvesedet lyukhoz, és finoman toltam beljebb és beljebb. Egy röpke pillanatra furcsa fényt láttam Tina szemében megcsillanni, de már jóval túl voltunk a „point of no retur”-ön, és amint megéreztem a behatolást kísérő kéjes érzést végigborzongani az idegeimen, addigra Tina is átadta magát a villanásnyi lelkiismeret furdalásból az élvezeteknek a helyet. Végül is ezt akartuk mindketten, a testünk, a lelkünk mindenképp. A tudatunk pedig addigra már szinte teljesen kikapcsolt.

Széttár combjai közt térdepelve jártam ki-be, hogy lássam amint péniszem vaginájába hatol, siklik a vastag szerszám által szétterpesztett megduzzadt ajkak közt. Kéjemet a látvány fokozta, az idegeimet borzolta. Mikor már majdnem kész voltam, ráhanyatlottam, csókoltam, faltam a száját miközben egyre hevesebben járt fenekem fel s alá terpeszében. Tina karjait nekivetette az ágyvégnek, löketszerűen vonaglott alattam, tátott szájjal, lehunyt szemekkel. Már csak másodpercekre voltam a csúcstól, de még nem akartam befejezni az élvezkedést. Legördültem Tináról, majd oldalára fordítottam és hátulról hágtam meg, közben ügyes ujjaim, csiklóját masszírozták a teljesebb élvezetért. Ám ő inkább a hátamra fordított és fölém kerekedet. Vastag ajkaival péniszemet vette kezelésbe, szorosan szopott, játékos nyelve a makkom körül körözött, majd elcsöppentem az élvezettől. Erre ő rám cuppant szemből, kisterpeszben guggolva, hatalmas mellei a szemem előtt ugráltak. Ő csak előre-hátra ringatta csípőjét, szorosan összehúzva hüvelyizmait dákóm körül, rángott, rázkódott, majd rám hanyatlott kielégülten. Nem vártam meg hogy lihegése, remegése elcsillapodjon, meghemperegettem, most én kerültem fölébe, megcélozva a menet végét.

Nagyon szerettem volna beleélvezni, de a nagy hévben valahogy nem beszéltük meg a védekezést. Szerencsére nem kérte, hogy húzzak védőfelszerelést. Azt gondoltam, egészségügyi okokból nem is volt indokolt, mindketten monogám kapcsolatban éltünk egy jó ideje. És bármit is mondjanak a biztonság hívei, igenis nagyobb a közös élvezet, ha közvetlenül simul egymáshoz „bőrfelületünk” legérzékenyebbike. De persze ez még nem jelenti azt, hogy Tina szedne fogamzás gátló tablettát. Az időpont meg most épp nem volt alkalmas megkérdeznem, miközben félig öntudatlanul angolul hörögtem a fülébe hogy „cominnnggg”. Erre ő megmarkolta izmos hátsóm, feszes lábaival szorosan átkarolva jelezte, hogy szabad az út, szabad az élvezet, szabad az élvezés. Egész testem beleremeget, ahogy beleürítettem bársonyosságába fehérségemet, miközben éreztem finoman megremegni az ő testét alant.

Szorosan összefonódtunk, mintha soha nem akarnánk egymást elengedni. Én nem is akartam, mellette, vele szerettem volna elaludni, nagykifliben, méretes melleivel a tenyeremben, és mellette szerettem volna ébredni, az Ő arcát megpillantva elsőként az álomból felmerülve.
De a pillanat szertefoszlott, a tudattalanság helyét elfoglalta a tudatosság, az érzékiség helyét az érzékenység. Finoman küldött el, mégis rossz érzésekkel távoztam a szomszédos szobába. Nehezen jött álom a szememre, tudva, érezve, hogy ő ott pihen a másik szobában. Nem értettem őt, és rosszul esett. Nehezen aludtam el.

Szerencsére másnap hatalmas vigyorral az arcán üdvözölt a reggelinél. Kissé késében voltunk, csak ketten maradtunk az étteremben, hát mertem csókot lopni tőle az asztal felett. Riadtan nézett körül, majd megvonta a vállát és szenvedélyesen visszacsókolt. Egész nap titkosnak tűnő pillantásokat loptunk, a szünetekben zárt és kevéssé zárt rejtekhelyeket fedeztünk fel, hogy villámcsókokat váltsunk, vagy heves smárolásba bonyolódjunk. Ebédszünetben kiszöktünk a konferenciáról, kéz a kézben gyönyörködtünk a város nevezetességeimben és egymás látványában. Csodás nap volt; Párizs, tavasz, szerelem.

Délután más-más szekcióteremben zajlottak a megbeszéléseink, de én alig tudtam odakoncentrálni, miközben pajkos SMS váltásba bonyolódtunk. Végig az ő arca lebegett a szeme előtt, ébren álmodozva. Őrülten hiányzott az érintése, a csókja, a lénye. Szerelmes voltam, mint még soha életemben, és ez az önös érzés annyira elhatalmasodott rajtam, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Teljesen biztos voltam benne, hogy ez sokkal több, mint az első közös szex utáni ragaszkodás. Tudtam, hogy nemsokára ismét elválnak útjaink, hetekre, sőt akár hónapokra, és nem akartam, nem tudtam őt elengedni. A mellkasomban folyamatos szorítás éreztem, a pulzusom ezerrel vert, minden lélegzetvétel fájt, a gyomrom állandó görcsben volt.

Mikor estefelé végre lett kettesben pár percünk, elmondtam hát, hogy úgy néz ki, kissé beleszerettem. Hogy Ő a fájdalom és Ő a gyógyír. Nem válaszolt, csak állt előttem döbbenten. A közénk telepedett hosszú csöndet könnyei törték meg. A flörtnek vége volt. Elszalad, ki a hotelből, én utána. Mikor utolértem még mindig könnyes volt a szeme, biztos nem volt könnyű neki sem. Meg kellett csókolnom, éreznem ajkaimon könnyeitől sós ajkait. Könnyű tavaszi koraeste a kivilágított Eiffel torony tövében, lágy francia muzsikaszót hozott a szellő, miközben én egy hosszú-hosszú lágy csókba fonódtam a világ legszebb, könnyes szemű nőjével a karjaimban. Bármely romantikus film megirigyelte volna ezt a jelenetet, de ez a való élet volt, a mi életünk. Mikor szétváltunk csak néztük egymást szótlanul. Elengedtem hát, hogy rendbe szedje magát estére, lassan bandukolva vissza a hotelbe, gondolataimba mélyedve.

Este összevesztünk. Az én hibám volt. Az üzleti vacsoránál jó hírét féltve elhúzódott mellőlem, én meg csak erősködtem. De a helyzet csak annál rosszabb lett. Hát bánatomban kissé berúgtam a férfikollégák oldalán, alkohollal és cigivel próbálva enyhíteni a fájdalmat. Nem bölcs. Kissé agresszívebb lettem. Határozottan nem bölcs.
Ahogy késő éjszaka beléptünk a szobájába azonnal egymásnak estünk, sajnos nem a szexuális értelemben. Egyszerre ordítottuk, hogy ez így nem mehet tovább. Én több figyelmet szerettem volna a partneremtől. Tina viszont több szabadságot, több teret és több tiszteletet követelt a szeretett embertől. Ez én lettem volna? De igaza volt. Azonban mégsem engedhettem el hosszú időre csak úgy, egyszerűen nem tudtam megtenni. Félénken megöleltem, csókot leheltem ajkaira. Kissé megengesztelődött, én pedig megkönnyebbültem. Féltem, hogy véget ér ez a tündérmese. Hisz mik vagyunk? Reménytelen titkos szeretők, akik jó, ha kéthavonta látják egymást? Sajnos abban is igaza volt, hogy megölnénk egymást, amilyen hasonló és erős személyiségek vagyunk mindketten. De mikor is? Ha együtt élnénk! Ha dobbantana! Hát dobbantana? Hát szeret? Hát mi legyen? Végül is mindketten csaltunk valakit. Én nem kérdeztem, ő hogyan számol el a lelkiismeretével, és ő sem kérdezett engem. Csak jó volt, csak ez számított.

Végül csak az ágyban közöttünk ki szenvedélyesen csókolódzva. Hevesen szeretkeztünk, mintha csak tudtuk volna hogy eljött a vég. Szinte letéptem róla a ruhát, és azonnal belé hatoltam a fotelon szétvetett lábai közé. Fél lábát a karfára felemelve engedett mély behatolást és hörgött kéjesen miközben én erőszakosan dugtam, ahogy bírtam. Csak egy pillanatra álltam le, de ez elég volt neki, hogy elborult szemekkel, szétszórt hajzuhataggal az ágyra lökjön és hátát mutatva üljön bele kemény férfiasságomba. Élveztem, hogy most ő irányít. Szemmel láthatóan ő is élvezte a maga által diktált tempót és behatolási szöget. Egyszer csak hatalmas sóhajban, szinte kiáltásban tört ki, amilyet még nem hallottam tőle.

Mikor elcsitult én még nem voltam kész. Még benne voltam, benne ágaskodtam, így álltuk fel együtt, én pedig erőszakosan a falnak passzíroztam Tinát, egyik kezemmel a melleit, másikkal a csípőjét markolászva. Ő fejét elfordítva könyökkel a falnak dőlve vonaglott, fenekét felém pucsítva, én pedig csak döftem őt folyamatosan, mint egy dugattyú a hengerfejet. A hotelszoba hatalmas teraszablakaiban bámultuk egymás, ahogy kétségbeesetten szenvedélyes akciónkat visszatükrözte a kinti éjszaka sötétje. Tina folyamatosan nyögdicsélt, míg én egyre hangosabban lihegve egyre gyorsabban lökődtem hátulról. Két kezemmel megragadva derekát, ezerrel pörögve rángattam csípőjét, lucskos vaginája cuppogva csúszkált pattanásig feszült farkam körül, milliónyi idegvégződés továbbította fénysebességgel kéjközpontjainkba a közös ingert. Mikor elöntött minket a mindet elsöprő mámor, három erőteljes adagban engedtem ki magamból terhemet remegő ágyékába, miközben hátulról egész testemmel szorosan ráborulva átöleltem őt; mint angyal a szárnyaival, úgy burkoltam karjaimba, hogy soha de soha ne érjen véget ez a pillanat. Izzad bőrünk érzékein forrt össze egy végtelen másodpercre.

Ám a másodperc eltelt, a pillant elrepült, az idő ismét normálisra gyorsult. Cinkos bűntudattal vigyorogtunk egymásra mikor szétváltunk, majd Tina diszkréten eltűnt a mosdó ajtaja mögött. Sok időbe telt, mire visszajött, végtelennek tűnő öt percbe. Életek, sorsok fordultak meg ezalatt az öt perc alatt a világban, miközben én kielégülten, ám egyáltalán nem elégedetten az ágyon hanyatt heverve tűnődtem a hogyan-továbbról. Tudtam, hogy soha nem akarom őt elveszíteni, de nem tudtam, ő mit akar. És hogyan lehet ezt megoldani. Talán sehogy. Ez már nem az a könnyed flört, ami senkinek sem fáj, ez már nem játék. Közben kijött, rendbe szedve magát könnyű ruhát kapott magára. Így már feszélyezett a meztelenségem, lassan és is szedelődzködtem. Reményeim szertefoszlani látszottak.
- Ki vagyok én? – kérdezte keserédesen, hozzám bújva. - Egy nős férfi szeretője? Nem válaszoltam. Mit is mondhattam, volna. Hogy szeretem, a világon mindennél jobban? Ez itt most már kevés. Végül egy egyáltalán nem vigasztaló „nem-miattad-van”-nal kirakott a szobájából, én pedig szomorúan és magányosan kullogtam a sajátomba. Ha lehet, még nehezebben jött álom a szememre, mint az előző este után. Ismét nem értettem őt. Másnap hajnalban pedig Tina hazautazott, búcsú nélkül.

Hiányzik, nem kicsit, nem nagyon, hanem őrületesen. Csak az az ezer kilométer ne lenne. Meg a feleségem. Meg a gyerek. Meg a házam, meg a jelzálogom. Meg az itthoni karrierem. Mindezt egy kósza numeráért feladni? És egy kósza szerelemért? Majd elmúlik. A szerelem mindig elmúlik, épp Tina maga mondta korábban. Végül is csak egyszerű biokémia, nem?

Pár hónappal később az élet magától megoldotta. A válság elsodorta Tinát a cégtől. Soha többé nem találkoztunk. Azóta is minden este az ő arca lebeg a szemem előtt, mielőtt elalszom.