Novellák - 42.oldal

A szerető a szerelmét felvitte a hegyére. A szerelmes körbenézett és megkérdezte:
- Mást is felhoztál ide?
- Mindenkit hívtam ide, aki csak szeretett.
- És eljöttek?
- Aki igazán szeretett, igen – válaszolta a szerető.

Emberek, sorsok... Ki önmaga köré, mintegy védelemül, ki mások által kijelölt, épített, vagy képzelt határok között élnek, élünk. Vannak közöttünk olyan sorsok, melyeket önként szerelemből, szeretetből, de vannak olyan élethelyzetek, melyeket meggondolatlanul, netán butaságból vállaltak, vállalunk fel.
Az Aranykalitkának sokfajta változata van.
Kedves Olvasóm, egy ilyen felvállalt "aranykalitkás" feleség-sorsot (1., 2., 3., 4.) részben az erotikus írások között olvashatod....

Késő éjszaka van. Gábor most semmi álmosságot nem érez mégsem. Ebéd ideje óta dolgozott, majdnem éjjel tizenegy óráig. Az előbb feküdt ágyba, de nem megy az alvás. Kitárta az ablakát, odaült...

Hogyan tudnék szabadulni egy férfitől, aki őrült módjára üldöz? Aki keres... aki nem adja fel?

A férfi mindig hamarabb ért az állomásra, s míg várta, hogy beálljon a vonat, a márciusi hóesésben a pályaudvarra érkezőket nézte. A nő, bár sietett volna a hóverésből, elkapta a férfi tekintetét:
- Vár valakit?
- Mondja, kérem, ez a martonvásári vonat?
- Nem, ez a dunaújvárosi. Martonvásárra indulna?
- Nem, Komáromba.
- Akkor jó utat, viszlát!
- Viszontlátásra!

Több mint fél éve kapcsolatban voltam a vőlegényemmel...mindent megkaptam tőle, de nem szerettem.

Öt éve már, hogy nem voltam itt. Öt hosszú, kínkeserves éve. Muszáj voltam elmenni és új életet kezdeni, de ma eljött az idő amikor hazaérkezem a szülőfalumba. Március van és kemény tél. Csak úgy kavarognak bennem az érzések ahogy a rozoga buszon zötykölődöm a csúszós, havas úton az otthon felé, melyet oly rég nem láttam. Egy dal szól a fejemben egész úton:

Nos, eljött ez a pillanat is. Életem nagy pillanata, mondhatom azt is, eddigi életem legnagyobb pillanata, lassan felfelé ívelő pályafutásom csúcsa, s egyben talán egy új lehetőség is, egy új karrier kezdete. S ebben a pillanatban, ebben a soha vissza nem térő, megismételhetetlen percben végigfutott agyamban múltam, az út, mely idáig vezetett.

Némi társadalomkritika volt a szándékom.

Egy régi mese átírása, remélem akad, akinek tetszik majd.