Pirkadat

A férfi egy magas tölgyfának támaszkodva, alig egy méterre a lassan hullámzó folyótól figyeli, hogyan festi a felkelő Nap fénye az égboltot először vörössé, majd aranyló narancssárgává. A ragyogó égitest sugarai fáradtan és bizonytalanul érik a sűrű erdőt, hiszen ezek még csupán a pirkadat első leheletei.
A férfi meredten bámulja a Nap felső csücskét, mely egyre kihívóbban ragyog az égen. Jobb keze, mint egy darab rongy, lóg a teste mellett, ujjai között egy szál cigaretta füstölög bágyadtan. Bal keze hirtelen elindul, és a farmerja zsebébe süllyed. Egy papírzsebkendőt húz elő belőle, mellyel megtörli verejtékező arcát. Mozdulatai lassúak és kimértek, akár egy festőé, aki épp élete legfontosabb munkáján dolgozik, és fél, hogy ha csak egy hangyányit is gyorsabban csinál valamit a kelleténél, máris oda az egész. Mikor végzett, visszagyűri a kendőt a zsebébe, keze pedig újra élettelenül lóg a lába mellett. Mint egy szobor, áll egy helyben, teljes mozdulatlanságban.
Aztán elfordul jobbra, és elindul. Léptei sem gyorsabbak a kézmozdulatánál, ráérős tempóban halad. Néhány méterrel arrébb összeütköző fémek hangja hallatszik, melyet közeledő lépések zaja vált fel. Hirtelen erős rántást érez a lábain, ezzel egyidejűleg a teste elindul hátrafelé. A kavicsos homok szúrja az arcát, de nem törődik vele. Szemeit az előtte magasodó fák tövén pihenteti, és figyeli, ahogy balra haladnak.
Egyszer csak megtorpan.
A szorítás a lábairól a két válla alá vándorol. Lassan felemelkedik, majdhogynem álló helyzetbe kerül. A szorítás hirtelen megszűnik, egy másodpercre teljes súlytalanság uralkodik el rajta, majd erős fájdalmat érez testének minden szegletében. Egyik keze a csípője alá gyűrődik, lábai egymásba gabalyodva fekszenek tehetetlenül.
A férfi most ott áll fölötte. A cigaretta immár a szájában, kezében pedig nehéz fémlapát. Szemei és szája mellett még mindig izzadságcseppek gyöngyöznek, arcának többi részét elfedi a sötét símaszk. Az előbb használt ásó mögötte áll a földbe szúrva. Övén begombolatlanul függeszkedik a tok, így látható a benne rejlő kés sötétszürke markolata, valamint a penge egy része is, melyen még mindig ott a lassan alvadó vér.
A férfi erősen megmarkolja a lapátot, és monoton, folyamatosan ismétlődő mozdulatokba kezd. A föld először beteríti a lábait, majd a mellkasát, és végül az arcát is, elzárva előle a felkelő Napot, melynek ekkor már majdnem a fele látható.