Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyéb versek - 50.oldal
Hamvadó emléked szívembe égett,
mint szép napok romjait, őrizlek téged...
mint szép napok romjait, őrizlek téged...
Mi a magány?
Egy padon ülni és örökké várni
estéken, mikor jól esne bármi,
csak egy pillantás, néhány kurta szó...
Egy padon ülni és örökké várni
estéken, mikor jól esne bármi,
csak egy pillantás, néhány kurta szó...
Kicsi-pici lányom, mondok egy mesét,
ím az este szórja fényit szerte-szét,
tüzes csillagokból lámpást faragok,
s hogy mesém szülessen: én elhallgatok....
ím az este szórja fényit szerte-szét,
tüzes csillagokból lámpást faragok,
s hogy mesém szülessen: én elhallgatok....
Embert még nem ettem, életet sem oltok,
De megvédem ám magam, ha a falhoz toltok.
Nem leszek hős, de a vesztes sem a posztom,
Amit éppen gondolok, azt én meg is osztom...
De megvédem ám magam, ha a falhoz toltok.
Nem leszek hős, de a vesztes sem a posztom,
Amit éppen gondolok, azt én meg is osztom...
Hajnal-e vagy pirkadat,
mely napsugarat bontogat?
A szemem félve kinyitom,
s a fényt magamba iszom...
mely napsugarat bontogat?
A szemem félve kinyitom,
s a fényt magamba iszom...
Nem szól már a remény halk szava,
A suttogást is elnyeli az éjszaka.
A szelek is már másképp fújnak,
Gondolat-magvak rejtekükbe bújnak...
A suttogást is elnyeli az éjszaka.
A szelek is már másképp fújnak,
Gondolat-magvak rejtekükbe bújnak...
Erdély, Erdély,
suttogtam magamban,
vággyal ízlelve a szót,
Erdély, Erdély,
vágy, álom és a múlt:
vetett már az idő ősz hajszálakat,
s ért belőle visszatérésvágy......
suttogtam magamban,
vággyal ízlelve a szót,
Erdély, Erdély,
vágy, álom és a múlt:
vetett már az idő ősz hajszálakat,
s ért belőle visszatérésvágy......
Az eső kopogása az ablakon
- mint bús ütem - kíséri dallamom,
mely tollam végén reszketve ébred,
ahogy a képzelet tűnődő- messze réved...
- mint bús ütem - kíséri dallamom,
mely tollam végén reszketve ébred,
ahogy a képzelet tűnődő- messze réved...
Fénysugár tör az ablakon át,
És világítja be a sötét szobát,
Én csak nézem a színpompát,
Eszmévé szakadt ingek között...
És világítja be a sötét szobát,
Én csak nézem a színpompát,
Eszmévé szakadt ingek között...
Beküldte: Anonymous ,
2010-07-20 00:00:00
|
Egyéb
Nem tudom kifejezni, annyira fáj.
Haragudnom kellene amiért elhagytál
Magamra a nagy világban s nem szóltál
Hogy milyen nehéz...
Haragudnom kellene amiért elhagytál
Magamra a nagy világban s nem szóltál
Hogy milyen nehéz...