Nem szól már a remény halk szava,
A suttogást is elnyeli az éjszaka.
A szelek is már másképp fújnak,
Gondolat-magvak rejtekükbe bújnak.
A kiáltás süket fülekre talál,
A szavak mind elenyésznek, habár
Fennmarad pár, hogy az emlékezés
Gödre legyen az örömnek temetkezés.
Ne szülessen új hit, mely veszendő
Létében elhaljon a kétség tükrében,
S ne hívja a bizakodást életre,
Hisz felesleges, ha senki sem kérette.
Por és hamu, mi belőlünk megmarad,
Ahogy ott fekszünk a romok alatt.
Mit ér hát küzdeni a semmi nevében,
Ha köddé lesz már, mire elérem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások