Fénysugár

Fénysugár tör az ablakon át,
És világítja be a sötét szobát,
Én csak nézem a színpompát,
Eszmévé szakadt ingek között.

Fénysugár világol gyengén,
Falam kőfájdalom peremén,
S ahova süt, ott vagyok én,
Kutyák mellett, ágyon fekve.

Fénysugár megtalál az éjben,
És reám irányul gyengéden,
Én csak fekszem a fényben,
Álmok és a valóság között.

Színkavalkád és fénytenger,
Vajon miért jött, s mit rejt el?
A sötét szobát vidítja fel,
De a valóság mit sem változik.