Altatódal (A Kisherceg alapján)

Kicsi-pici lányom, mondok egy mesét,
ím az este szórja fényit szerte-szét,
tüzes csillagokból lámpást faragok,
s hogy mesém szülessen: én elhallgatok....

Messzi pusztaságon történt egy eset,
felnőttek beszélték, nem a gyerekek.
Felnőttek meséje gyakran érdekes,
s gyermeknek mesélni mindig érdemes.

Egy szegény pilóta kényszerből leszállt,
ám a sivatagban senkit sem talált.
Élet, vagy halál lesz sorsa? Fedve még.
Érdemes remélni, vagy itt már a vég?
Erős még a lelke, megjavítja tán a
motorhibát, bár társa a magány.....

"Hát Te mit csinálsz itt?" Hirtelen megáll,
álom, vagy valóság? Agyrém űzi már?
Honnan ez a gyermek, s mely drága Ő!
Kicsi, pici herceg! S mint két drágakő,
úgy ragyog szemével a magasba fel.
Csöppség, s mintha égbe érne el.
Mintha kőből lenne, mégis oly való,
különös a hangja, mégis bíztató:

"Rajzolj egy báránykát" - Kérő a parancs,
rajzol a pilóta, unszoló a hang...
Pedig gépje béna, szállni kéne már,
de a pilóta rajzol, s a gyermek vár.
"Szállás is kell néki"
Íme kész a rajz.
"Elviszem magamhoz"
Ah, s Te mely bolygóról jöttél?
S a gyermek beszél, hogy bolygója
messzi, s rajta minden él.
Minden: Egy virágszál, egymagába nőtt,
s mert ápolni szokta, visszavárja őt;
s három csöpp tűzhányó izzó kráterét
tisztogatni kéne, hisz elhagyta rég.
S aztán a kisherceg mindent elmesélt,
amit útba ejtett, míg a földre ért:
hány bolygóra tévedt, rajtuk mit talált,
s éppen most egy éve, hogy e földre szállt.

"Egy, csak egy barátot óh, ha meglelek,
tüstént hazatérek, s boldog leszek!"

Lett egy kis barátja: bundácskája rőtt,
róka volt; szerette, s megértette őt.

Most már visszamenne, kis bolygója már,
s rajta egy virágja epekedve vár.
Jaj, de ki segít majd? Visszatérni kész,
de így szállni nem tud - teste oly nehéz -;
Ah, hisz ott a kígyó, tán ő majd segít -
most egy éve, hogy búcsúztak itt,
és ő megígérte, újra jönni fog.

"Ember, hát kísérj el, oly gyönge vagyok!
Ott a sziklacsúcson, ott fog várni rám,
vígy hát fel odáig, nehéz a ruhám!"

Két karjába zárta, könnyű kis teher,
a pilóta vitte fel, a hegyre fel...
Várta már a kígyó, egy halk szisszenés,
egy parány sikoltás, ennyi az egész,
és a kicsi herceg kis alakja már könnyebb,
mint a sóhaj, mely utána száll...

Nem lehet valóság, mi ennyire szép,
motoz a pilóta, s felberreg a gép.

Messze, fönt parányi kis csillag remeg,
a Kisherceg épen hazaérkezett.

Kicsi-pici lányom, alszol is talán?
Kísérjen e szépség álmod hintaján.
Keress egy virágot, hogy boldog lehess,
Egy, csak Egy barátért...élni érdemes!