Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyéb versek - 251.oldal
Magányosan kinézek az ablakon
Ábrándozok némi kalandokon
De a Sátán nem jön, hiába várom
És ma már nem jön meg az álom...
Ábrándozok némi kalandokon
De a Sátán nem jön, hiába várom
És ma már nem jön meg az álom...
Sétáltam az úton
Átmentem a hídon
Fel a tetőre
El a mezőre...
Átmentem a hídon
Fel a tetőre
El a mezőre...
Ahogy ott ültem, vártam...
Hogy a csönd magával rántson.
Csak figyeltem szótlanúl
A várost, ahogy mellettem elvonúlt...
Hogy a csönd magával rántson.
Csak figyeltem szótlanúl
A várost, ahogy mellettem elvonúlt...
Vágyát fürkészi vágyakozva fürgén,
fesztelen feszesség vékonyka függönyén.
Majd nassolva múlik nihil nélkül máshova,
nézni neszét maroknyi mámora...
fesztelen feszesség vékonyka függönyén.
Majd nassolva múlik nihil nélkül máshova,
nézni neszét maroknyi mámora...
Itt állunk most talpig ünneplőben
Itt állunk most-e párt ünnepelve.
E pár szíve összefonódott,
Megpecsételik boldogságukat most...
Itt állunk most-e párt ünnepelve.
E pár szíve összefonódott,
Megpecsételik boldogságukat most...
Esteledik,a lábam remeg,
Lenézek a tájra,csendes förgeteg,
Tudom indulnom kell nemsoká,
Indulnom a pokolba,a föld alá...
Lenézek a tájra,csendes förgeteg,
Tudom indulnom kell nemsoká,
Indulnom a pokolba,a föld alá...
Újabban változni készülsz.
Nézed, hogy folyik össze múlt és jövő,
mint válik minden egy röpke pillanattá,
hogy nyílik ki szemed és veszed észre:
a stigmák helyét barátaid...
Nézed, hogy folyik össze múlt és jövő,
mint válik minden egy röpke pillanattá,
hogy nyílik ki szemed és veszed észre:
a stigmák helyét barátaid...
Várakozás az ismeretlen létben.
Szokatlanság vádjával almalét szürcsölget.
Keresztbetett lábbal figyelem az
ismeretlen1 ismerősöket.
Távolodnak. Félszben ülök, siker.
Szokatlanság vádjával almalét szürcsölget.
Keresztbetett lábbal figyelem az
ismeretlen1 ismerősöket.
Távolodnak. Félszben ülök, siker.
Újra más lett a világ érzem...
A levegőben, a madárcsicsergésben.
Talán ez az új kor köszöntése,
Mit majd mi döntünk el, hogy jobb e...
A levegőben, a madárcsicsergésben.
Talán ez az új kor köszöntése,
Mit majd mi döntünk el, hogy jobb e...
Odakint Mindenki vidám, pezseg az élet..
mégis magányosan ülök szobámban, s félek..
Félek.. hogy mindenki elmegy, itthagy engemet
senki nem tudja majd többé megmenteni lelkemet.....
mégis magányosan ülök szobámban, s félek..
Félek.. hogy mindenki elmegy, itthagy engemet
senki nem tudja majd többé megmenteni lelkemet.....