Te vagy kit szeretünk!

Újra más lett a világ érzem...
A levegőben, a madárcsicsergésben.
Talán ez az új kor köszöntése,
Mit majd mi döntünk el, hogy jobb e.

Azt tanultam az utunkat mi választjuk,
Igaz a gondolat, de néha nem állítjuk.
Van, hogy más szabja meg merre lépsz
És, hogy milyen cél felé mész.

Én nem adok tanácsot neked!
Csak azt, hogy lázadj fel ellene!
Hisz a te életed, nem azé ki szabja...
Te döntesz, hogy jó vagy rossz az alapja.

Legyél az ki lebelül vagy igazán
És ne végy fel több álarcot mostmár!
Mutasd ki őszintén érzelmeid
Ne csak azt mit elvár mindenki!

Ha jó a kedved szárnyallj a fellegek felett
És találd meg a jót mit szíved keresett...
S ha netán a bú ölel ne végy maszkot
Hisz így szeretünk nem csak a jókedvű álarcot!

Légy hű önmagadhoz mindig
És hidd el szeretni fogunk így is!
S ha kell melléd állunk
Vagy netán veled sírunk!