Sétáltam az úton
Átmentem a hídon
Fel a tetőre
El a mezőre.
Felállok egy kerékre,
Bebújok a tehénbe.
Jönnek a biciklik,
Egy néni hisztizik.
Kinyitom az ajtót
és felcsap a pára
Szívembe költözik
a nyárnak nyála.
Sípolnak a madarak
és csillognak a kanalak.
Furcsán érzem magamat,
de nyílvesszőim megvannak.
Én csak a rímre megyek,
de nem vagyok elmebeteg.
Nincs értelme a versemnek,
ezért küldöm el nektek.
-TIARA-
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
A rímek mellesleg jól kijöttek:)