Nagyapámnak

"Tudod, amíg velem voltál, és együtt sétáltunk, és bicikliztünk, nagyon jó volt, de mégsem tudtam, hogy milyen igazán jó, és hogy mennyire kell. Észre sem vettem, hogy a közös séták, és a beszélgetések mennyire fognak hiányozni.
És csak most, most döbbentem rá, hogy mennyire szerettelek. Most, hogy már nem vagy velem. Akkor döbbentem rá igazán, mikor láttam a húgomat sírni, és akkor én is sírtam. És nem tudtam felfogni, hogy ilyesmi velünk is történhet. A legtöbb ember nem hiszi, hogy ilyen az ő családjában is előfordulhat. De lehetséges, és nem érdemes azon keseregni, hogy mi lett volna, ha... sírni kell, kiadni a fájdalmat, és feldolgozni. Csak így élhetjük túl.
A mi nagyapánk tanító volt. Minket az életre tanított.
Szeretünk. Még most is. És mindig.
Unokáid. "