„Ezeréves álmunk nem más, mint tízszer száz év magány, de minden újjászületéskor szívünk vadul dobolja a vér örökké igaz dalát. S az a hely, ahol majd újra egymás ölére lelünk, legyen a pajzs, amelyről felszáll évődő, szerelmes énekünk. Szent Iván éje legyen a végső, őrült csatánk, és szerelmes sorsunk homályos fátylát száműzze végre az örök napsugár. Harcos szívem pallosa úgy ragyog majd felettünk, mint a hold büszke ezüstkaréja az égen, s a szerelmünkkel szentelt, új napon, vagy rám találsz, vagy minden porrá égjen.”
/Nora Roberts: Megbabonázva/
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...