„Ezeréves álmunk nem más, mint tízszer száz év magány, de minden újjászületéskor szívünk vadul dobolja a vér örökké igaz dalát. S az a hely, ahol majd újra egymás ölére lelünk, legyen a pajzs, amelyről felszáll évődő, szerelmes énekünk. Szent Iván éje legyen a végső, őrült csatánk, és szerelmes sorsunk homályos fátylát száműzze végre az örök napsugár. Harcos szívem pallosa úgy ragyog majd felettünk, mint a hold büszke ezüstkaréja az égen, s a szerelmünkkel szentelt, új napon, vagy rám találsz, vagy minden porrá égjen.”
/Nora Roberts: Megbabonázva/
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...