Erdő mélyén dús fa lombját

Erdő mélyén dús fa lombját fújja még a szél
egyedül csak én nem értem miről mit beszél
bánatomban forgolódok görnyedek a földre
egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre
de elhagytál nincs tovább vége minden szépnek
nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek
még mindig hiányzol,minden nap gondolok rád
minden percben fognám kezedet csókolnám a szád
megtanultam szeretni és te segítettél ebben,
még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben
már csak ennyire vagyok képes már csak ennyi telik tőlem,
dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem
talán utoljára mondom el mit érzek,de ez így marad
a hős szerelmes távozik,most véget ér a színdarab
szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot,
csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott...


Emlékezz rám mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem..
Emlékezz menyire szerettél.mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem.

(Children of Distance-Emlékezz rám)