A végtelen idő, mint megannyi gyöngy
terül el lábaink előtt, mert örök a lét,
szavaim hullnak mint megannyi göröngy
mit sem ér, hogy szépnek gondoltam elébb.
Veled együtt érezni halkan a csendet,
több, mit valaha reméltem, s vágytam,
valami megérinti, a szívet és lelket
kézen fogva járni a sóhajzuhogásban.
Korábban néha méláztam magamban
egy jelre vártam, és néha egy mosoly
kellett, hogy merülhessek abban,
s boldogan bukkanjak fel, és komoly
érzéssel a szívemben, hogy jó együtt.
Most érzem igazán, hogy a tér is
végtelen, lila felhők úsznak pegyhüdt
mozgás a rózsaszín égen, én is
úsznék, lebegnék mindig veled.
Hogy ismerlek, és néha ennél többet
érzek az csak az én hibám lehet,
ha hiba álmomban bejárni a földet,
amelyre mindannyian véletlen kerültünk,
és ahol néha a gyöngy idő is fáj,
de újra csak jó élni együtt velünk,
ha végre eltűnik a csúf magány.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások