Zokogás

Nem értem magamat...
Miért kellett elszalasztonom a nagy lehetőséget?
Nem volt bennem elég akarat...
De jó lenne visszakapni az elveszett perceket!
De most már teljesen mindegy...
Többé nem ragaszthatom össze a szivemet.
A lelkem ezer darabra tört,
Nem hozza senki vissza Őt.
Az egész az én hibám!
S most keservesen kinoz a magány...
Látom-e még valaha?
Senki se tudhatja...
De mindenesetre, Ő boldog lehet,
Ha mással is éli le a nagybetűs Életet.
Én már nem keresek magamnak társat,
Csak bánatosan nézem a tájat,
Könnyeimmel küszködöm,
Kinok között gyötrődöm,
De nem tudom magamba fojtani,
Nem érdemes az életemet tovább folytatni,
Megtelik könnyel a szemem,
Itthagyom földi életem....