Páncélos lovagok néznek farkasszemet a réten,
Parancsnokuk ordibál velük kegyetlenül a hideg télben,
Vértjük izzik, lángol, naplovagok ők kik utálják a táncot,
S lovaik várják a vezényszót, ami megtöri a mámort.
Sorakozz, kardot szegezz, s indulj a mennyei égbe,
Araszolnak a fény küldöttei a sötétség ellen,
Élőholtak, boszorkányhercegek sorakoznak ingyen,
A nekromancia ősi ellenség minden élő szemben.
Középen a csatamágusok segítik az első sort,
Míg a nekromanták támasztanak mindent ami holt,
A véderő meginog, nem bírnak a holtak seregével,
Számuk fogyatkozik s felszáll a mennyei égbe.
Csekély létszámuk fut vissza egy férfi mögé,
Lángvörös inge elárulja jövetele mértékét,
Kántál míg katonái gyűrűben védik életét,
Felrobban, lángbaborít mindent mi holt és él,
S ők feláldozták magukat mindenkiért.