WESCHEL VIZE

Hegyi patak rohan, vize kristály.
Hideg, mint a jég, és mégis tisztán
Ömlik alá ott, hol kövek az útját,
Olyan konok módon elállják.

Ki tartóztathatná fel azt, aki
Megbéklyózni, és megzabolázni
nem hagyva magát rohan, célt látván
Fut, hisz számára ez a szabadság.

Hegyi patak a Te csobogásod
Élő, hangos; és gyors a folyásod.
Viszed a hegy szavát, üzenetét,
Forró nyárban vándor enyhületét.

Rohanó a vized, meg sem várod
Azt, hogy mit is mond néked a vándor.
Pedig ő hálás, hisz enyhítetted
Szomját, és kínját a nagy melegben.

Ott jártam én Nálad, és láttalak,
Vizedből is ittam, s hallgattalak
Hallgattalak este hold fényénél
Piros hajnalban, a napkelténél.

Láttalak: kilométereken át
Az úttal merész versenyt futottál.
Jó volt benned megmártózni akkor
Amikor nyáron kirándultam ott.

Weschel vize! nagyon kérlek, maradj
Olyan tiszta, amilyen most Te vagy
Rohanj még tovább, egyre csak tovább
Enyhítsd vadak és vándorok szomját.

Légy büszke, vadóc és zabolátlan,
Ne engedd, hogy az utadat állja
Akár kő, hegyomlás, vagy az ember
Ígérem én, Hozzád visszamegyek.