Volt barátomnak

És egy érzés: Az egészet előre…

Valamiért hagyom, hogy kavarogjanak a fejemben a gondolatok,
Csak egy vers erejéig, de már most nyomaszt, hogy veled foglalkozok.
De ha most egy picit is visszagondolok,
A legeslegelején, még mielőtt összejöttünk,
Olyan furcsa ellenérzéseket éreztem köztünk.
Nem úgy, mint a „régi szerelemnél”,
Ahol ha megláttam a fiút, úgyéreztem, mintha nem is ott lennék,
Mintha álmodnék.
Sistergett a levegő, közte és köztem,
De teljesen mindegy, hogy mi volt régen, ha veled ezt csak odaképzeltem.
Te igazán nem vagy vele tisztában, hogy mi a szerelem,
Ha én a szerelmemnek nem csak a testét az ággyal együtt szeretem,
Nemtudod, milyen az, ha szinte beleremegsz, ha látod,
Ha megérint és a szemedet becsukod, olyan az, mint a legszebb és legféltettebb álmod.
Te nem tudod, hogy mi az hogy szeretni,
Te csak a volt barátnőd emlékét és testét szeretnéd visszakívánni.
Ha egyszer szerelmes leszel,
Akkor fogok nagyot nézni, ezt hidd el,
Amikor már kiélted magad,
(Bár ez nálad mindig egy kiszámíthatatlan dolog marad,)
Mert te is kiszámíthatatlan egy marha nagy tulok vagy.
Ezt egy kicsit keményen fejeztem ki,
De vannak dolgok, amikre csak ilyet lehet mondani.
És még ha saját magadat fogod tenni a jó hidegre, (a sittre),
Akkor fogom csóválni a fejem, és mondani nevetve: Én éreztem előre.