Viszonzatlan szerelem

Ez sajnos megesett velem.
Fiatal voltam, nem egyidős veled.
Már fiatalon szerettelek.
Nem tudtam, hogy szeretsz-e,
harcoljak-e még?!
Mindent megtettem volna a szerelmedért.

Volt pillanat, voltak szavak és
azt hittem, hogy ez így is marad.
Én csak hallgattam. Vártam, csak vártam,
hogy szólj hozzám végre.
Nem tápláltam több hitete a reménybe.

Eltelt egy év. És hogy szeretlek-e még?
Igen. Épp úgy, mint rég.
Azt gondoltam, hogy új év, új szerelem.
Csab ez a gondolat maradt nekem.
Azt mondtad, nem szeretsz,
de ezt egy barátnak mondtad.

Nem nekem, aki szeret.
Velem beszéltél, de barátnak hittél.
Örülök, hogy végre elfelejthetlek és a
szavemből kitörölhetlek.
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem,
hogy levegő nélkül nem tudok élni.

Lehet, hopgy ez csak egy álom???
Gyönyörű álmom volt az éjjel.
Csillag szeretkezett a holdfénnyel.
Ébredéskor rájöttem, hogy ez tény.
Én voltam a csillag,
te pedig a fény.

Láttalak reggel és a szívem rögtön súgta.
Tudja, érzi, hogy szeretlek újra.
Így akarta a sors? Elég furcsa ötlet.
Nem hiszem, hogy minket bármi is összeköthet.
A szemed néha azt súgja, ez nem történhet velem,
de néha viszont reményt ad nekem.

Reményt? DE MIRE?
Talán egy viszonzatlan szerelemre?
Remélem nem, de remélni és hinni nem sokat ér!
Nem éri meg sírni, hisz nem érdemes hinni abban,
amiről tudod, hogy lehetetlen.
Mondjuk egy viszonzatlan szerelemben.