Viszonzásra várva

Sz eretlek még mindig, bár ezt senki sem tudja,
E nnyi a bűnöm, s ez csupán az életem titka.
R eménykedek benne, te is hasonlóan érzel,
E lolvadok már attól, ha a szemembe nézel.
T e nem sejtheted mennyire fontos vagy nekem,
N em vagy több, se kevesebb, mint az életem.
É rzem, ha nem lennél, én sem lehetnék,
M eghalnék, hisz hiányoddal tovább nem élhetnék.

H oldnak a csillagok, Napnak a felhők,
A nőknek a férfiak, a férfiaknak a nők, nekem Te vagy.

Sz omorú éjszakák, magányos nappalok,
E z maga a pokol, vagy most hol vagyok?
R epülnék az angyalokkal, csak egy szavadba kerülne,
E ljuttatnál engem a boldogság földjére.
T ávol innen a zord világtól szívem ott élhetne,
N em lenne több bánat, csak én lennék és te.
É bren álmodnék, s az álmom Te lennél,
L egboldogabb ember lennék, ha te is így szeretnék.