Visszatérés

Mint egy leporolt festmény a régmúlt idők falán,
Mint egy elhervadt virág szívemnek tavaszán.
Valóra vált végre a rég áhított álom,
El se hittem akkor, hogy karjaimba zárom.

Bánataim forrása, szomorúság kútja,
Nem sejtettem, hogy egy nap hozzám vezet útja.
A semmiből jött, s elárasztott ezer meg egy csókkal,
És megannyi kedves, kecsegtető bókkal.

Pedig a remény feléje már évek óta halott
Most mégis hamvaiból újra feltámadott.
Az idő visszaadta nekem, amit elvett,
És ha csak egyszer is, de örömöt szerzett.

Megkésve bár, de a kívánság teljesült,
S széttört szívem is egy időre egyesült.
Oly sok vihar volt már, széttépték a szelek,
De még most is tiéd belőle egy szelet…