Sötét viharfelhők gyűlnek az égen.
érzem, tombol a lelkem.
Üvöltő szél kíséri a háborgó vihart,
gondolataim kavarognak.
Nem tudom merre vagy, hol keresselek,
egyedül vagyok a kétségeimmel.
Tudod, a vihar elpusztít mindent,
mi útjába kerül.
Nem kímélve senkit és semmit,
csak porba, romba dönt.
Nem marad utána semmi,
csak a fájdalom és a könny.
Gyászba borul a múlt, fekete lesz minden,
ezt érzi most a lelkem.
Megmenthető a jövő, ha tudod a vihar útját.
Gyere vissza hozzám, és ölelj át.
Akkor megtelik a szívem újra élettel,
S nem hagyok magam után gyászos csendet.
Csak boldog leszek…szeretlek…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?