Vihar

Sötét viharfelhők gyűlnek az égen.
érzem, tombol a lelkem.
Üvöltő szél kíséri a háborgó vihart,
gondolataim kavarognak.
Nem tudom merre vagy, hol keresselek,
egyedül vagyok a kétségeimmel.
Tudod, a vihar elpusztít mindent,
mi útjába kerül.
Nem kímélve senkit és semmit,
csak porba, romba dönt.
Nem marad utána semmi,
csak a fájdalom és a könny.
Gyászba borul a múlt, fekete lesz minden,
ezt érzi most a lelkem.
Megmenthető a jövő, ha tudod a vihar útját.
Gyere vissza hozzám, és ölelj át.
Akkor megtelik a szívem újra élettel,
S nem hagyok magam után gyászos csendet.
Csak boldog leszek…szeretlek…