Végső út

Itt állok és csak nézek.
Nézek, de nem látok semmit, mert belül égek.
Dühöm keserű és hatalmas
Hatalmas, mint egy felbőszült szarvas. Szemembe könny és bánat,
Szívemre a gyász rászáradt.
Sápadt arcok, megtört lelkek,
Ők egy életet most elengedtek.
Kísérik őt a végső úton,
Közben elmerengnek a boldog múlton
Aztán vége lesz mindennek,
Port adnak a földnek.
Majd koszorút adnak a tiszteletéért,
Fejfa áll majd emlékéért.
Később virágot tesznek sírjára,
És majd hosszú idő múlva talán ismét fény borul a Világra.