Vége

Fekszem csak lehunyt szemmel,
a világ elszáguld
a fejem fölött. Ott a vége!
Nem szép az, ne bámuld!

A réten vagyok, az erdő körül
fog. Pokróc alattam.
Nem jó ez, állok csak itt.
Semmit sem haladtam.

Bagoly köszön, de a faág
korhadt és leszakad.
Kölyök még csak, lezuhan,
s fejére a fadarab.

Sivatagban álmodok,
arcom ég a naptól.
Egy homokdűne megfeszülve
a forró széllel harcol.

Elered az eső is
Betonváros felett.
Por és sár és benzinbűz
kerekerdő helyett.

Épület kong köröttem,
magyaráz a tanár.
Süket vagyok, nem értem,
ránézek és habár

várom már, hogy halljam őt,
dacolok a vággyal.
Kacérkodnék inkább egy
pihe-puha ággyal.

Hozzák már a vacsorát.
S bár fagyoskodunk Brugge-ben,
megvettem a virágot,
s a szép finn lánynak küldtem.

Rám nézett és elpirulva
karjaimba dőlt,
majd elfordult és elfutott.
Megszerettem őt.

A szél süvít, meg nem állna,
a vitorlába belekap,
megrándul a büszke árboc,
s ködbe vész a hajótat.