Vallomás

Kétségek közt vergődik énem
Bizonytalanság maradt csak nékem.

Csókolnám ajkad, fognám a kezed,
Szemedbe nézek mit mondjak neked?

Félek a kudarctól, félek a gyásztól,
Félek, hogy helyed nem itt lessz máshol!

Eladnám testemet, eladnám lelkemet,
Csak maradnál melletem, csak maradnák veled.

Csak nézel rám csendben, mosolyog szád,
Csak gyötrődik lelkem, vágyódik rád.

Felltennék mindent, mindent egy lapra,
De reszket a lelkem, lelkem minden zúga.

Nem ismersz engem, homályban élek,
De tiszta a szivem s mit irántad érzek.

Vágyaim álma, egy rózsaszin felhő,
Rózsaszin felhő, melyből Te jössz elő!

Rám nézel szépen, csillog a szemed,
Csókoljuk egymást, egymást fogom a kezed.

Egymáshoz bújunk, mint két szerelmes galamb,
Egymáshoz szólunk, mint tisztán csengő harang.