Fények.
Halkan, majd egyre hangosabban ének,
Élet,
Köröskörül emberek, akik néznek.
Srácok,
Akik a lányokat felkérni félnek,
Álmok,
Miket csak egy gyermeteg lélek érthet.
Én,
Ahogy táncolok, gyérülő tömegben,
Ő,
Ahogy figyel az ablak mellől, csendben.
Jegyek,
Miket petrezselyem helyett árultam,
Nevek,
S gazdáik, kikre hamar ráuntam.
Mosoly,
Előbb vidámság, majd búskomor bánat,
Komoly
Probléma, ha az emlékek is fájnak.
Ő
Már otthon, alszik, nem bántja a jelen,
Én,
Úton, száguldok, nem találom helyem.
A mosoly,
Ami kevesebb volt, mint a sokéves átlag,
Emlékek,
Amik éjjel-nappal zavartalanul fájnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
:flushed: