Valahol péntek és szombat között

Fények.
Halkan, majd egyre hangosabban ének,
Élet,
Köröskörül emberek, akik néznek.

Srácok,
Akik a lányokat felkérni félnek,
Álmok,
Miket csak egy gyermeteg lélek érthet.

Én,
Ahogy táncolok, gyérülő tömegben,
Ő,
Ahogy figyel az ablak mellől, csendben.

Jegyek,
Miket petrezselyem helyett árultam,
Nevek,
S gazdáik, kikre hamar ráuntam.

Mosoly,
Előbb vidámság, majd búskomor bánat,
Komoly
Probléma, ha az emlékek is fájnak.

Ő
Már otthon, alszik, nem bántja a jelen,
Én,
Úton, száguldok, nem találom helyem.

A mosoly,
Ami kevesebb volt, mint a sokéves átlag,
Emlékek,
Amik éjjel-nappal zavartalanul fájnak.